Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
471 fagyasztjuk ezeket az alacsony földárakat. A nagybirtokmonopóliumok kialakulását kívánjuk megakadályozni, de ezzel részben már elkéstünk. A kárpótlási jegyek és a részarányok felvásárlásával kialakult 300 ha területű nagybirtokokhoz, monopóliumokhoz a törvényjavaslat még közgazdasági, például adózási úton sem kíván hozzányúlni. Másrészt, a tilalom kikerülésének törvényes technikái máris közszájon forogn ak. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy a falvak lakóit és a mezőgazdasági munkából megélni akarókat orientáló úgynevezett földjogi cövekek egy része, így különösen a földszerzési támogatások, hitel- és adópreferenciák kérdése nem a földtörvény kompetenc iája. Meggyőződésem azonban, hogy ha a falun élők, illetve gazdálkodók birtokszerzésének támogatásában egyetértés van, úgy erre az állami közreműködésre utalni a földtörvényben nemcsak lehetőség, de kötelességünk is. Kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják jó szándékkal az ezzel összefüggő módosító indítványaimat. És befejezésül: Kávássy képviselőtársam már nincs itt, elment, de a múltkori hozzászólásával kapcsolatban szerettem volna néhány gondolatot elmondani. Több gondolatával azonosulni tudok, hogy én n em tapsolom meg sem azt, hogy az ÁVÜ eltekinteni szándékozik a bérleti díjtól, sem képviselő úr reményeit, hogy ez példaértékű lesz a magánföldbérletek tekintetében is és a bérlő majd kevesebb bérleti díjat fizet, a földtulajdonos pedig alacsonyabb bérleti díjat kér. Nem tudom, hogy a kétmillió földtulajdonos mit szól majd egy ilyen elváráshoz. Meglehet, hogy éppen tőlem, aki egy földbérlő gazdaság elnöke is, hihetetlenül hangzik, mégis kimondom: én annak tudnék tapsolni és örülni igazán, ha évről évre maga sabb és magasabb bérleti díjat fizethetnénk. Ez ugyanis azt jelentené, hogy van a mezőgazdaságban jövedelem, nyugodtan tekinthet a jövőbe a földművelő ember. Úgy gondolom, hogy egy földtörvénynek a maga lehetőségeivel ezt kell szolgálnia. Köszönöm a figyel müket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felszólalásra következik Szabó Lukács, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője. Megadom a szót. Felszólaló: Szabó Lukács (MIÉP) SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt négy év so rán a legjobb állami vállalatainkat a külföldi vállalkozók már kimazsolázhatták, megvásárolták. Mi maradt még? Csaknem érintetlen még a termőföldvagyonunk. Szinte egyedülálló Európában az a természetföldrajzi környezet, amiben élünk. Tehát ezért kifejezett en megkülönböztetett módon kell gondoskodnunk arról, hogy a termőföld maradjon magyar tulajdonban, nemcsak a mi életünkben, hanem a késői utódaink esetében is. Főleg ellenzéki képviselőtársaim mondták azt, hogy ne most adjuk el külföldi tulajdonba a földje inket, mert most még nem fizetik meg az árát. Nos, az a kérdés, hogy szabade úgy kezelnünk a termőföldet, mint bármelyik más termelési eszközt. A termőföld nemcsak termelési eszköz, hanem maga a haza, a magyar állampolgárok élettere. Tehát ezért megkülönb öztetett módon kell hozzányúlnunk ennek a tulajdonlása kérdéséhez is. Tehát fel sem merülhet az, hogy azért ne most adjuk el, vagy azért ne most adjuk meg rá a lehetőséget, mert nincs meg az ára. Mennyi az az ár, amennyiért most külföldi számára egyáltalán termőföldet lehet vásárolni? Egy nagyon egyszerű számsort szeretnék mondani. Megbizonyosodhatnak arról, hogy ez megszégyenítően alacsony ár lenne, ha egyáltalán lehetővé tennénk a földtulajdonnak külföldiek által történő megszerzését. Ha 8 millió ha az or szág termőföldterülete, és azt vesszük, hogy átlagosan 10 aranykorona egy hektár föld és ezer forint per aranykorona átlagértéket veszünk, akkor végösszegül azt kapjuk, hogy
