Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A DUNAFERR DV Rt. járadékfizetési kötelezettségének részvénnyé történő átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PETRENKÓ JÁNOS (független)
395 hogy ilyen formában kelle egy gazdasági döntést meghozni. Mi nt ahogy képviselőtársaim jelezték, az első fordulóban a jelen lévő kormányzati képviselők sem tudtak egységes álláspontra jutni, és ez volt az a pont, ezek voltak azok a bizonytalanságok, amelyek végül is részünkről a tartózkodás szavazatot eredményezték. Köszönöm figyelmüket, és remélem, hogy az általunk felvetett kérdésekre a későbbiekben még vissza tudunk térni gazdasági bizottsági, illetve parlamenti üléseken. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Petrenkó János füg getlen képviselő úr. Felszólaló: Petrenkó János (független) PETRENKÓ JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon érdekes esettel állunk szemben. Egy egyéni képviselőjelölt elindul egy városba, hogy megpróbálja pozitív irá nyba terelni a folyamatokat, ami egy nagyon tisztességes és jó elképezelés. Csak egyet felejtett el elmondani – amit nem ismernek a parlamenti képviselők – : hogy néz ki a dunaújvárosi acélkombinát felállítási rendszere. Tehát ahhoz, hogy szavazni tudjunk, meg tudjuk nyomni az igen, nem vagy a tartózkodás gombot, ahhoz betekintést kellene kapnunk a háttérinformációkról, arról, hogy milyen hatásokkal kellene megismerkednünk, és milyen seftelések indultak el a magyar vaskohászatban Ózdon, Diósgyőrben. Úgy láto m, ez a folyamat nyomokban elindult Dunaújvárosban is. Tehát azt hiszem, ha így adták volna elő, ezekről a hatásokról kaptunk volna egy írásos anyagot, akkor biztos, hogy sokkal egyenesebben és könnyebben tudtunk volna dönteni. Mivel azonban ez nem történt meg, én ezeket az anyagokat bekértem, nehogy azt mondják, hogy az acéliparon belül foglalkozó ember nem teljes képet ad. Illéssy urat szeretném felvilágosítani, hátha nincs teljes tudatában annak, hogyan működik az általa patronált acélgyártás. Először is két részre kell bontani. Van egy állami tulajdonú kohó, ami a minden veszteséget halmozó együttest hozza, és a termelés 70%át adja a vaskohászaton belül Dunaújvárosban. Másrészt van egy hideghengermű, amelyiknek 35%ban tulajdonosa a Wöest Alpine osztrák cég. Ez főleg kereskedelemmel foglalkozik, és főleg azokat a termékeket adja el, amit el lehet adni. E megvilágításban valahogy olyan érzésem van, hogy nem a magyar vaskohászati reorganizációs programra adják ezt a 3,5 milliárd forintot, hanem a 35%ot ez zel feltupírozzák. Mert a 3,5 milliárdot ehhez hozzá kell tenni, valahol a kalapban ez is benne van. Végeredményben a 35% értékileg a 60%nak felel meg majd, amikor beáll a stagnálási színvonal. (16.50) Hogyha tehát ezeket a hatásokat figyelembe vesszük, e gyértelmű, hogy ez nagyon kétes értelmű dolog, és nagyon veszélyes. Ami még veszélyesebb: felolvasnék önöknek két mondatot – nehogy esetleg azt mondják, hogy régen kaptam meg, 12 órakor kértem be – , amely a következőképpen szól: "Az osztrák érdekeltségű Wö est Alpine cég főleg az értékesítéssel tevékenykedik, s a Kereskedőház munkatársai szerint elvileg elképzelhető, hogy bizonyos mértékű nyereséget kint »csípnek« le. Véleményük továbbá, hogy a Wöest Alpine a vertikumba történő beszálláshoz képest sokkal nag yobb teret kap a DUNAFERR életében, mint amennyi pénzzel beszállt." Sejtelmesen hasonlít az ózdi helyzethez, sejtelmesen, és valahol visszaköszön! Uraim! Én nem a magyar vaskohászat ellen és nem a dunaújvárosi emberek ellen vagyok, hanem mellettük. Egy kic sit féltem őket. Javaslom a Parlamentben ülő képviselőknek, hogy ezt úgy szavazzuk meg, hogy előtte megbízunk egy bizottságot, amely megvizsgálja, hogy igaze az, amit felolvastam önöknek; reális képet ade, vagy nem ad reális képet, nehogy esetleg Ózd és Diósgyőr sorsára jusson Dunaújváros.
