Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
351 Ugyanis, ha a helyi önkormányzatok érdemi rendészeti jogosítványokat kapnak, akkor másodlagossá válik a rendőrség szervezeti hovatartozása. Az eddig előadottak alapján tudnunk kell, hogy a rendőrségi törvény csupán a rendészeti szabályozás egy részét érinti. Ugyanakkor egyet lehet érteni azokkal a szakmai v éleményekkel, melyek szerint tudomásul véve a kialakult helyzetet, a rendőrségi törvény elfogadásakor törekedni kellene arra, hogy elvei és egyes konkrét megoldásai hatással legyenek a rendészet egész rendszerére. Ennek okán is a rendészeti tevékenység egé szét és a hozzá tartozó szervezeti struktúrát sürgősen felül kellene vizsgálni, átgondolt, öszszehangolt és az igények szerinti megújítását mielőbb meg kellene kezdeni. Tisztelt Ház! Az általános vitában vezérszónokunk, Deutsch Tamás kifejtette, hogy a FID ESZ elméletileg nem veti el az önkormányzati rendőrség gondolatát. Magam úgy vélem, hogy elméletileg ez felelne meg a mai államszervezeti és alkotmányos rendnek, még akkor is, ha tudom, számos jogos érvet és szempontot lehet felhozni ellene. Megítélésem sz erint kirekesztő, és ezért nagyon is sajátos logika az, amely a társadalom és különösen a helyi társadalom rendfenntartó szükségletét kizárólag és csakis állami közhatalmi funkció útján véli kielégíthetőnek. Ez a megközelítés talán a 80as években még hely tállónak is volt minősíthető a tanácsrendszer kizárólagossága miatt, amikor a jogirodalomban a rendészet kizárólag állami tevékenységként jelent meg. Ezzel szemben ma már létezik olyan vélemény is, amely a polgárok biztonságigényét kielégíthetőnek tekinti az állami közhatalom mellett létező önkormányzati közhatalmi funkció útján is. A jogállami demokráciának és az önkormányzatiságnak nyilvánvalóan ez utóbbi felelne meg inkább. (11.50) A vonatkozó szakirodalomban a rendészet fogalmat tanulmányozva könnyen es hetünk abba a csapdába, amely csupán egyoldalú és nagyon is leegyszerűsítő megközelítését kínálja fel a rendészetnek, illetve annak államigazgatáshoz kötésének. Ez az egyoldalúság abból a nagyvonalú, mondhatnánk felületes gesztussal elintézett megközelítés ből adódik, amelyet valahogy a következőképpen lehetne modellezni. Ma már elcsépelt sztereotípia, hogy a feladat határozza meg a szervezet struktúráját, tevékenységét és államszervezeti hovatartozását, meg sem említve az igénymeghatározó szerepét az összef üggésrendszerben. A domináns felfogás nem is engedi sejtetni, hogy van ennél egy fontosabb és logikusabb premissza is. Nevezetesen az, hogy az igény, a szükséglet határozza meg egy szervezet célját, funkcióját és feladatrendszerét, s azután csak ezen keres ztül annak struktúráját, tevékenységét és hovatartozását. Itt lenne tehát az ideje, hogy talpra állítsuk végre az eddig feje tetején állt rendészet fogalmat. Ha ez megtörténik, akkor az a logika marad csak meg számunkra, amely helyesen abból indul ki, hogy az adott társadalomnak a közbiztonságigényéhez igazítjuk a szervezet feladataival, struktúrájával, hovatartozásával együtt, és nem fordítva. Ha az önkormányzatoknak van valóságos szükségletből fakadó rendészeti, rendfenntartó igénye, akkor ott és arra kel l létrehozni rendészeti szervet, ahol, amikor és amire ennek szüksége felmerül. Az önkormányzatiságnak csak ez felel meg, a helyi közösség döntési joga minél több helyi ügyre terjedjen ki, szabadon döntsön arról, hogy milyen szervezetet hoz létre általában az igényt kielégítő funkcióra. A közbiztonsághoz való jog az önkormányzatiság megléte mellett tehát azt is tartalmazza, hogy a társadalom milyen módon és milyen szervezettel kívánja biztonságigényét kielégíteni. Ha mindehhez hozzátesszük azt az előbbi gon dolatot, hogy a rendfenntartó igény kielégíthető állami közhatalmi funkció és önkormányzati közhatalmi funkció útján is, most már logikusan következik, az önkormányzatoknak maguknak kell eldönteniük a tényleges helyi szükséglet alapján, hogy létrehoznake rendfenntartó rendészeti szervet vagy sem, mert a rendfenntartó rendészeti funkció
