Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
223 munkamegosztási szerepe új konfliktusok forrásai, melyek következtében a régi szegények – fájdalommal valljuk be – nehezen viselik el az újakat. A szerencsétleneknek úgy kell megküzdeniük egymással nap mint nap a fennmaradásért, hogy az mindegyikük számára szánalmasan megalázó. Nem azokra az esetekre gondolok, amikor egyes karitatív szervezetek azoknak adnak segélyt, akiket sz egénynek néznek, vagy néhány lelkes jótevő naiv vállalkozásba kezd, esetleg üzleti buzgólkodók feltűnőbb kirakatakciókat szerveznek. A létminimum alatt él a lakosság 35%a, ami háromszorosa az 1989. évinek. A két és fél millió szegény egy meghatározható ré sze abszolút szegénységben, a nyomor szintjén él, számuk a népesség 45%át teszi ki. Közülük kerül ki a hajléktalanok zöme, mintegy 3045000 elesett ember. Csak egyharmaduk kap valamilyen szociális támogatást, átlagosan körülbelül 2000 forintot havonta. H a valamelyikük nem menhelylakó, akkor hiába jelentkezik bármilyen ellátásért az önkormányzatnál, mert – tisztelet a kivételnek – az nem tekinti, úgymond, életvitelszerűen otttartózkodónak a hajléktalant. A helyi rendeletek jobbára csak az állandó lakosokra értelmezik a szociális háló kiterjedését. A szociális törvény még nem ró ellátási kötelezettséget az önkormányzatokra. Addig is lehetőségük van szerződést kötni szegény- és családgondozási feladatok ellátására karitatív szervezetekkel, egyesület ekkel, alapítványokkal, vállalkozókkal. Működik is ilyen, igaz, nem sok, száznál több nem önkormányzati szociális intézmény van az országban. Az azonban kétséges – és ezt tavaly kérdeztem – , hogy mi lesz velük az idén. Mert ezek a civil szervezetek csak ak kor kaphatnak költségvetési támogatást, ha az önkormányzat szerződést köt velük effektíve. És ha ez nem történik meg, úgy állami támogatás nélkül a hajléktalanellátásban részt vevő szervezetek java kénytelen lesz bezárni, ami azért is szörnyű, mert a jelen legi rendszer is csak a hajléktalanok 1015%át tudja anyagi és egészségügyi vonatkozásban ellátni. Ezért is kérdezem, tisztelt miniszter úr, mi biztatót tud mondani az elmondottakkal kapcsolatban az állami, az önkormányzati és a segíteni akarók közötti mu nkamegosztás jobb elvi és gyakorlati összehangolása édekében. Várom szíves válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Fölkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat, szíveskedjék a választ megadni. (14.20) Dr. Surján László népjóléti miniszter v álasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A szociális ellátás területén az utóbbi három év tudatos szakmapolitikai törekvéseire és a szociális törvény koncepciójára építve jelentős mértékben m egnövekedett a civil szervezetek száma. Munkájukat elismerve, 1991től a szociális szakellátási feladatokra ugyanolyan mértékű normatív támogatást kapnak, mint az állami szociális intézmények. Ez 1992ben 866 millió, 1993ban pedig 1,1 milliárd forint volt . Részvételük változó az állami szociális feladatok ellátásában. A legnagyobb arányú a hajléktalanellátásban. A három éve folyamatosan kiépülő hajléktalanintézményrendszer férőhelyeinek vidéken 20, a fővárosban 55%át adják az önkéntes szervezetek. Így az 1993ban működő 3200 férőhelyből 1200 nem állami fenntartású – ez egészében véve 40%. Működésükhöz 1992ben 39 millió forint, 1993ban 50 millió forint normatív támogatás állt rendelkezésre. Feladatellátásukra számítva a célzott szakmai programok pénzügyi fedezetének 3035%át az önkéntes szervezetek intézményhálózatának kiépítésére és a szolgáltatások biztosítására fordítottuk, egyszeri támogatásként. 1994ben, a költségvetési törvényben meghatározottaknak megfelelően továbbra is igényelhetnek normatívát civil szervezetek a szociális feladatellátáshoz. Ennek feltétele az 1994. évi költségvetési törvénytervezet 32. §ának megfelelően az önkormányzat és a nem állami intézmény közti feladatellátásra létrejött megállapodás. Ez azonban nem új, mert 1993ban is hasonlóan működött, és nem azonos a szociális törvényben rögzített ellátási
