Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
209 A kérdés megoldása felé az első lépést az állami lakások önkormányzati tulajdonba adása jelentette, hiszen a lakások vonatkozásában az önkormányzat bizonyosan jobb gazda, mint az állam. A teljes átalakulást és végső megoldá st a minél nagyobb mértékű magántulajdonba adás, a lakásbérlet terén pedig a piaci viszonyok kialakítása jelenti. Mindkettőt azonban törvényesen, fokozatosan és az állampolgárok érdekeinek maximális figyelembevétele mellett kell megvalósítanunk. Ez azt jel enti, hogy az átalakulás kereteit törvény határozza meg. Rendeletben kell szabályozniuk az önkormányzatoknak a lakbérek megállapítása szempontjait, mint ahogy ezt az elmúlt időszakban a törvény hatálybalépése óta meg is tették, és a rászorulók esetében a f elemelt lakbérek kompenzálásának módját. A privatizációt pedig, a magántulajdonba adást elsődlegesen és kedvezményesen a bentlakó bérlő részére, pontosan szabályozott feltételek szerint – elsődlegesen, mondom, a bentlakó bérlő részére – , kedvezményesen, de mindenképpen érdekeinek megóvása mellett kell végrehajtani. Tavaly júliusban a Parlament ilyen értelmű törvényt hozott, amelynek túlnyomó része az év végével hatályba lépett, míg a lakások és helyiségek elidegenítésére vonatkozó rendelkezéseket az Alkotmá nybíróság alkotmányellenesnek minősítve megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatos álláspontunk az volt, ami minden hasonló esetben – tiszteletben tartva a határozatot – , olyan szabályozást kell kialakítanunk, amely teljes mértékben összha ngban áll az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével, és alkalmas az eredeti szabályozási cél elérésére. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel közölhetem, hogy a most előterjesztett törvényjavaslatban a lakások eladására vonatkozó rendelkezések terén teljes egés zében sikerült az eredeti célnak megfelelő megoldást kidolgoznunk, míg a helyiségek eladása vonatkozásában a korábbinál az Alkotmánybíróság határozott megszorító rendelkezése következtében kisebb mértékben, de változatlanul érvényesül a vállalkozói biztons ág megteremtésére irányuló törekvés is. A javaslat mindenekelőtt az önkormányzati tulajdonú lakások túlnyomó részére fenntartja a vételi jogot. Tehát azt a lehetőséget, hogy a bérlő maga dönthesse el, meg kívánjae venni a lakását, és az önkormányzat ne mo ndhasson nemet. Ugyanakkor e lakásállományon belül a javaslat meghatározza azt a kört, amelynél a vételi jog nem gyakorolható, így a műemlék épületben lévő lakások, a szolgálati lakások, a felújításra váró, illetőleg a rehabilitációs épületekben lévő lakás ok vonatkozásában, a nyugdíjasházak, a garzonházak, tehát a meghatározott célhoz kötött lakások tekintetében a törvényjavaslat megtiltja a vételi jog gyakorlását. Látnivaló, hogy többségében ezek a korlátozások is a bentlakó érdekében kerülnek be a törvény javaslatba. (12.20) A vételi jog gyakorlására – a javaslat szerint – egy esztendő állna a bérlő rendelkezésére. Nos, azoknak a bérlőknek pedig, akik nem élhetnek a vétel jogával, illetőleg akik valamely okból nem tudják a rendelkezésükre álló egy év alatt gyakorolni az egyoldalú lehetőséget, a vételi jogot, azt a bérlőt a törvény elővásárlási joggal ruházza fel. Hasonló rendelkezés érvényesül az állami lakások vonatkozásában is, tehát nem vételi jog, hanem elővásárlási jog. Az elővásárlási jog gyakorlásának tehát előfeltétele, hogy az önkormányzat úgy döntsön, hogy a lakást el kívánja adni. Ez esetben azonban először a bérlő részére kell a lakást felajánlania, aki ugyanolyan kedvezményesen és a törvényben, illetőleg az önkormányzat rendeletében előre meghatá rozott – tehát kötött – áron vásárolhatja meg a lakást, ugyanazokkal a kedvezményekkel, mint ha vételi joggal rendelkezne. A különbség csak az, hogy a vételi jog esetén egyoldalú nyilatkozat esetén kötelező az önkormányzatnak eladni a lakást, elővásárlási jog pedig csak akkor illeti meg a bentlakót, ha az önkormányzat úgy dönt, hogy eladja a lakást, amire vételi jog nem áll fenn.
