Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
210 Külön is hangsúlyozni kívánom, hogy mind a tavaly elfogadott törvény, mind pedig a jelen törvényjavaslat a bérlők általános érdek védelmén túl kiemelt gondot fordít a nyugdíjas bérlők jogainak védelmére. Tudjuk, hogy számos nyugdíjas attól tart, hogy a lakást esetleg eladják a feje fölül. Nos, nagy nyomatékkal húzom alá, hogy erről szó sincsen, jogaikat a törvény messzemenően tisztel etben tartja. Az ő írásbeli hozzájárulásuk nélkül akkor sem idegenítheti el az önkormányzat a lakást, ha ők azt sem vételi joguk alapján, sem elővásárlási joguk alapján megvásárolni nem képesek. Tehát a fejük fölül, akaratuk ellenére a lakást a nyugdíjas b érlők vonatkozásában nem lehet eladni. A vételár mértékét – ami egy kulcskérdés – az önkormányzatoknak rendeletekben kell meghatározniuk, de mindenképpen meghatározza a törvény – a javaslat szerint – azokat a szempontokat, amelyek alapján a vételárat ki ke ll alakítani. Itt ki kell emelni, hogy ezek a vételárak mindenkor a lakottság mint forgalmiértékcsökkentő tényező figyelembevételével kell hogy megállapításra kerüljenek. Ez érthető és nem alkotmányellenes, hiszen az önkormányzatok a bérlők által lakott l akásokon szereztek tulajdonjogot. Ha ők kívánnak ezekkel a lakásokkal gazdálkodni, a bérlőket előbb el kell helyezniük, illetőleg a lakást csak lakott forgalmi értéken képesek értékesíteni. Fontos szabály, hogy a bérlő dönthet abban, hogy a vételárat egy ö sszegben vagy részletekben fizetie meg. Részletfizetés esetén – tehát ha a bérlő úgy döntött, hogy részletben vásárol, akkor – a bérlő számára a javaslat legalább 25 évi részletfizetési kedvezményt ír elő. Az önkormányzat csak ennél kedvezőbb feltételeket szabhat meg rendeletében, tehát 25 évnél nem lehet kevesebb a részletfizetés időtartama. A javaslat a részletfizetés időtartamának esetlegesen magasabb időtartamban való előírásában, a részletfizetéshez kiköthető kamat mértékének megállapításában, illetől eg esetleges kamatmentesség biztosításában vagy árengedmény nyújtásában az önkormányzatot hatalmazza fel a rendeletben történő szabályozásra, de a részletfizetés időtartamára előírható kamat mértékének maximumát a mindenkori jegybanki alapkamat mértékében – a javaslat szerint – a törvény határozza meg. Tehát a mindenkori jegybanki alapkamat mértékét meghaladó kamatot az önkormányzati rendeletben nem lehet kikötni; ennél alacsonyabb kamatot ki lehet kötni részletfizetés esetében, sőt kamatmentességet is meg lehet határozni az önkormányzati rendeletben. Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság döntése a nem lakás céljára szolgáló helyiségeknek az eladása kérdésében egyértelmű volt. Ezeknek a helyiségeknek alapjaiban eltérő funkciójára tekintettel – az Alkotmánybírósá g szerint – a vételi jog még a forgalmi érték megfizetése esetén is szükségtelen és aránytalan megterhelése lenne az önkormányzati tulajdonnak. Mindezekből következően a javaslat az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségek vonatkozá sában a bérlők számára elővásárlási jogot alapít; tehát vételi jogot nem, hanem csupán elővásárlási jogot. A tulajdonos önkormányzat, amennyiben a helyiséget el kívánja adni, úgy azt először a bérlő részére kell felajánlania. A vételár mértékére, a megfize tés módjára és feltételeire vonatkozó rendelkezéseket az önkormányzatoknak rendeletben kell kialakítaniuk, viszont nagyon fontos törvényi megkötés lesz – a javaslat szerint – , hogy a vételár megállapítására vonatkozóan a törvény meg fogja határozni, hogy n em haladhatja meg az önkormányzati rendeletben meghatározott vételár a helyi forgalmi értéket. Tehát hiába tudná esetleg a tulajdonos önkormányzat magasabb értéken kívülálló számára értékesíteni azt a helyiséget, amiben a vállalkozó esetleg vállalkozási te vékenységét már hosszú idő óta folytatja, nem adhatja el kívülállónak, csak ha a forgalmi értéken nem vevő rá a bentlakó vállalkozó. Nyilvánvaló, hogy – a vételi joghoz nem hasonlítható mértékben, de – a lehetőségekhez képest és az Alkotmánybíróság által m egszabott keretek között az ily módon meghatározott elővásárlási jog mégiscsak biztosíthatja a vállalkozás biztonságát. Tisztelt Ház! Emlékeztetnem kell önöket arra, hogy a bérletről szóló törvényi rendelkezések elfogadásakor egyértelmű volt a Kormány szán déka, hogy az elidegenítés kérdésében az önkormányzatok által különbözőképpen kialakított elidegenítési gyakorlatnak végre nyugvópontra kell jutnia. A meglévő bérlakásokkal kapcsolatban valóban differenciált bérleti lehetőségek kialakítása csak a megüresed ő lakások vonatkozásában teremthető meg. Lehetőséget kellett és kell tehát találni ahhoz, hogy az önkormányzat tulajdonában maradó bérlakásállomány – amelyek nagy
