Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
1412 napon belül, miként a javaslat a távol maradók tekintetében előírja, írásban felhívná a tagokat szándéknyilatkozat írásos megtételére a szétválás kérdésében, továbbá a tagokat és a külső üzletrésztulajdonosokat a majdani hovatartozás kérdésében. Szabade törvényben kötelezően előírni egy olyan előkészítő közgyűlést, amely semmiféle döntést nem hozhat, és a tagi szétválási szándékokat legfeljebb közfelkiáltás útján lehet megtippelni? Felállíthatóe egy olyan törvényi csapda, amely több millió forintos költségkihatással járó lépések megtételére k ötelezi a szövetkezetet és csak a folyamat végén engedi meg a döntést abban a kérdésben, amiért az egész folyamatot elindította? Meggyőződésem, hogy ilyen helyzetet a törvény nem idézhet elő. Álláspontom szerint a szétválás kérdésében előkészítő közgyűlésr e csak akkor van szükség, és szerintem szükség van, ha azon a szétválás kérdésében megfontolt egyéni szándékok alapján végleges döntés születik. A második közgyűlésnek már csupán a vagyonmegosztás kérdésében kell döntést hozni. Nem tudom osztani a törvényj avaslat előkészítőinek azt az indokolását, hogy azért kell a szétválásról a második közgyűlésen dönteni, hogy a vagyonmegosztási javaslat ismeretében a tagok megváltoztathassák szándékukat. A szétválás egy kötelmi viszony. A szándéknyilatkozat tehát a köte lék felbontására irányul, minden más körülménytől függetlenül. A vagyonmegosztás ennek a szándékának csupán járuléka. Ha pedig ezzel a járulékkal, azaz a vagyonmegosztás kérdésében hozott közgyűlési döntéssel az egyes tag vagy a tagok egy csoportja nem ért egyet, azt sérelmesnek tartja, úgy a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Van tehát törvényes mód a jogsértő határozat orvoslására. Ezért a törvénynek a szétválás szabályozását arról a kiinduló alapról kell elvégeznie, hogy az egyes tagok szándéknyilatkozata komoly, megfontolt emberek akaratnyilvánítása, amelyhez a szándéknyilatkozatuk alapján megindult folyamat befejezéséig kötve vannak. Ehhez képest a törvényjavaslat szövege egy szétfolyó, egy megfoghatatlan, egy befejezhetetlen és a 98. napon megsemmisíthető folyamat törvénybe iktatását ajánlja. Gondolom, senki előtt nem kétséges, hogy a szétválást elutasító második közgyűlés másnapján újból benyújtják szétválási kezdeményezésüket azok, akik az együttmaradásba nem nyugodtak bele, és kezd ődik az egész folyamat elölről. Ha miniszter úr a záróbeszédében szerény meglátásaimat is figyelemre méltatná, vagy, mondjuk, államtitkár úr van most itt, és erre azt válaszolná, hogy ugyanez megtörténhet akkor is, ha az előkészítő közgyűlés utasítja a szé tválás kezdeményezését, azt kell mondanom, hogy igaz. A törvényjavaslat jelenlegi felfogásában nincs akadálya a kezdeményezés évente többszöri megismétlésének, a folyamat többszöri elindításának. Csakhogy egyrészt ha a döntés már az előkészítő közgyűlésen megtörténik, és az nemleges, úgy megspóroltuk a vagyonértékelést és a második közgyűlés többmilliós költségeit. Másrészt csatlakozó módosító indítványaimmal éppen egy ilyen joggal való visszaélés ízű, permanens kezdeményezési lehetőség elkerülését célzom m eg, és ajánlom szíves figyelmükbe. Mindezek miatt a törvényjavaslatban ajánlott kaotikus, évente többször megismételhető állapotot eredményező törvénymódosítást a magam részéről nem támogathatok. Harmadszor: a törvényjavaslat XI. fejezete egy új tsztörvén y megjelenését vetíti elénk. Egy olyan, úgynevezett ágazati szövetkezeti törvényét, amely négy évtized utáni kiiktatással a szövetkezeti törvény legnagyobb vívmánya, az új típusú szövetkezés lehetőségének első kézzelfogható ígérete volt. A törvényjavaslat előkészítőinek ajánlására a törvényhozás most vissza kívánja venni ezt a lehetőséget, hogy pártpolitikai törekvéseknek utat engedve a mezőgazdaságban létező szövetkezeteket ismét politikai karanténba zárja. Az ajánlott szabályozás elfogadása esetén a mezőg azdaságban érdekelt szövetkezetek tekintetében egy semmivel nem indokolható, alkotmányellenes diszkriminációt emelnének törvényerőre.
