Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
1390 érdekeltté a fiút, hogy üsse agyon a szakképzetlen anyját, de időben, mert 45 napja van rá – mondja a törvényjavaslat. (19.30) Pedig mindöss ze arról van szó – gondolom, azt szerette volna a jogalkotó szövegezője kifejezni – , hogy a házastárs csak akkor előzheti meg a gyermeket, ha mindkettőnek megvan a szakképesítése. Sajnos, a szöveg nem ezt mondja. Kár, hogy ilyen világosan nem sikerült leír ni a normaszöveget, sajnálom, hogy a bizottság ezt a szöveget ilyen módon hagyta változatlanul, hibásan. A törvényjavaslat 34. szakasza szól arról, hogy a közforgalmú gyógyszertár személyi jogának jogosítottja, feltéve, hogy nem tud felelős vezetőt alkalma zni, arra az időtartamra, amíg ő maga személyesen nem tudja vezetni a gyógyszertárat úgynevezett elháríthatatlan ok miatt, hatósági vezető kirendelését kérheti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetétől. Ez a törvényszöveg rögzí ti később azt, hogy ilyenkor nem kötelező kirendelni ezt az állami vezetőt. Ennek a törvényszövegrésznek két fogyatékossága íróasztal mellett ugyancsak kitalálható. Az egyik, hogy semmilyen támpontot nem ad arra nézve, hogy mi minősül elháríthatatlan akadá lynak. A másik: mi történik akkor, hogyha a kérelem ellenére mégsem rendelnek ki hatósági vezetőt. Két megoldás járható jogilag. Az egyik egy felhatalmazás a miniszternek, hogy szabályozza ezt a kérdést. Ilyen felhatalmazás a javaslatban nincs. Ennek hiány ában a törvénynek kéne ezt megmondani. És hogy ez nem egészen játék a szavakkal, egy nagyon egyszerű, életszerű dolgot kell elképzelni. Mi történik, ha arra vetemedik egy gyógyszerész, hogy – mondjuk – szeretne szabadságra menni. Ez egy nagyon egyszerű kér dés. Nem tud. Kér egy hatósági vezetőt. Azt fogják mondani, ez nem elháríthatatlan ok, hát ne menjen szabadságra. Már el is van hárítva. Nem kívánom ezt a kérdést túlragozni, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen egyszerű dolog sajnálatos módon nem mutatott megoldásra vezető utat a szociális bizottságban, az ezzel kapcsolatos módosító indítvány visszhang nélkül maradt anélkül, hogy jobb született volna. Fáklya Csaba képviselő úr utalt arra, hogy a törvényjavaslat 38. szakasza – amely arról szól, hogy gyógyszertárból gyógyszerész szolgáltathat csak ki gyógyszert – a gyógyszerészek és az asszisztensek körében is milyen visszhangot váltott ki. A szakasszisztenskérdést többen – így én is – érintették módosító indítványaikban. A bizottság két típ usú indítvánnyal foglalkozott, s szerintem a szerencsétlenebbet fogadta el. Majd magyarázgatni kell, hogy ami le van írva, azt nem így kell érteni, ahogy le van írva, hanem pont fordítva, de ezt sajnos, megszokhattuk már ezen a területen. Mindenesetre az indítvány azt célozza, és a bizottsági javaslat is közvetetten ezt támogatja, hogy a gyógyszerész felelősségére más személy is adhasson ki gyógyszert, csak kicsit nehezen olvasható ki a mondatszerkesztés miatt. Végül elérkezünk a legizgalma sabb kérdésekhez, a záró rendelkezésekhez. A 45. szakasz (1) és (2) bekezdésével kívánok csak röviden foglalkozni ezen a területen. A 45. szakasz (1) bekezdése arról szólt – arról szól még ma is – , hogy a törvényjavaslat hatálybalépésekor engedély alapján magángyakorlatot folytató gyógyszerésznek a miniszter pályázat kiírása nélkül köteles személyi jogot engedni akkor is, ha egyébként hiányozna a törvény egyéb helyein előírt szakmai gyakorlata. Ez egy teljesen meglepő normaszöveg. Meg kell hogy mondjam, ily en világosan nincs is leírva; olyan körmönfontan van leírva, hogy ki kell fejteni belőle ezt az értelmet. A módosító indítvány nyilván azt célozta, hogy a szakmai követelményeknek ilyenkor is meg kell felelnie az érintettnek. Ehhez képest meglepetéssel kel lett észlelni, hogy a szakmai előfeltételek beépítését itt a bizottság nem tartja fontosnak. Az a gyanú merül fel ilyenkor magától értetődően, hogy ebben az esetben néhány, konkrétan ma működő magángyógyszerész személyére koncentrálva merült föl valami pro bléma, akiknek netán nincs meg a szakmai képzettségük, hiszen ha meglenne, logikus, hogy beépítették volna ezt a feltételt a törvénybe. Valamilyen lobbyérdeket lehet itt szimatolni a háttérben.
