Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 29. kedd, tavaszi ülésszak 17. nap (374.) - Bejelentés a Parlament északi kőtornyának avatásáról - Bejelentés: Trombitás Zoltán jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
1212 minőségű nyersvas. Hiszen a szilárd útvonal hulladékvasat használ fel, melynek összetétele ellenőrizhetetlen, sőt bizonyos ötvözők a gyártás során nem is égnek ki, akkumulálódnak, ezzel eleve kizárják bizonyos m inőségi acélok gyárthatóságát. Kérdezem tehát, államtitkár úr: 1. A nevében is nemesacélműnek nevezett Diósgyőri Nemesacél Művekben hogyan biztosítható a kormányhatározat után az európai színvonalú minőségi acélgyártás? 2. Vane az országban elegendő hulla dékacél, és ez milyen távra biztosítja az alapanyagot a diósgyőri és ózdi, szilárd technológiával dolgozó acélgyártás számára? 3. Milyen intézkedéseket tervez a Kormány a hulladékacélellátás biztosítására akkor, amikor a hulladékgyűjtő vállalkozá sok nagy része már ma is külföldi érdekeltségben van, és már ma is jelentős az exportjuk? Várom államtitkár úr válaszait. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár u rat, szíveskedjék az elhangzottakra megadni a választ. (14.10) Dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár válasza POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tompa Képviselő Úr! Az északmagyar kohászat ötödik kérdését halljuk. A kérdéskör legizgalmasabb része valóban az, hogy az alapanyagbiztosítás mennyiben megoldható, nehogy a vak ló esete álljon fönn, ahogy a képviselő úr mondta, vagyis hogy báto rság, megalapozottság helyett csak vakmerőség jellemezze ezt a döntést, amelyet valóban jó két évtizede halogatott a korábbi szakmai vezetés. És ezek után tényleg vakmerőségnek nevezhető. A diósgyőri Nemesacél Kft.ben nyilvánvaló, hogy a nyersvasgyártás l eállítása után lehet megfelelő minőségű acélterméket előállítani elektrokemencében, megfelelő hulladékelőkészítés esetén és olyan betétanyagoknál, amikor a fedősók felhasználásával elérhető a kívánt minőség. Ezt valamennyi külföldi szakértő egybehangzóan megállapította. Az országban van elegendő acélhulladék. Az elmúlt időszak forgalmi adatai jelzik ezt, és gondolom, az országban vándorolva még jó néhány tartalékot is lehet látni. Elég, ha arra a néhány százezer importált, 15 év átlagéletkorú nyugati autór a gondolok, amelyeket az országban zömében a kertekben tárolva látni. Az ózdi szilárdbetétes elektroacélgyártás számára is kell, így nyilvánvaló, hogy a két helyszínen több százezer tonna az igény. Ezt mi körülbelül évi 1 millió tonnára számszerűsítettük, ami az országban egy évtizedig rendelkezésre áll. Amennyiben igény keletkezik – ahogy KözépEurópában ma számottevő a kereskedelmi forgalom – , némileg importtal is rá lehet segíteni. A másodnyersanyagok begyűjtési, bel- és külpiaci folyamatait figyelve ny ilvánvaló, hogy a kérdést folyamatosan figyelemmel kísértük, és szükség esetén jogi, közgazdasági eszközökkel is lehet szabályozni ennek a megengedett exportját. Az iparvédelmi szempontok majd egyértelműen hatékony fellépést kívánnak. A szakhatósági engedé lyek mellett a szakképesítés, a szigorúbb adminisztráció némileg segítette a fémhulladékbegyűjtés irányított folyamatát. Ellenőrzéseink is voltak, amelyek főleg arra terjedtek ki, hogy a színesfémvonulatban ne következzenek be vagyonvédelmi cselekmények. Egyelőre a 810 Ft kgonkénti áron elszállított acél- és egyéb vashulladékoknál még nem volt jellemző a szabályozatlan forgalom. Ez a rendelkezés 1994 februárjától él.
