Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 28. hétfő, tavaszi ülésszak 16. nap (373.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
1173 Egy olyan embert idézek Pozsonyból a Pesti Hírlap február 22i száma alapján, akinek sem a magyarságához, sem a kompetenciájához nem férhet kétség, dr. Rózsa Ernőt, az Együttélés Mozgalom parlamenti képviselőjét, a pozsonyi parlament környezetvédelmi bizottságának egyik v ezetőjét. Hágával kapcsolatban azt mondja, idézem: "Sajnos, ez a magyar mentalitás átka. Ha nem akarnak vagy nem mernek határozni valamiben, akkor olyan magasabb erők döntésére várnak, mint amilyen mondjuk, a Jóisten. És a Jóisten most Hága. Persze mindann yian tudjuk, hogy a nemzetközi bíróság nem old meg semmit." Eddig az idézet. Egy másik illúzióval kapcsolatban: Pozsonyban nemrég kormányváltozás volt, és ehhez egyesek nagy reményeket fűznek. Újabb csalódást elkerülendő vagy további időhúzási kísérleteket megelőzendő érdemes odafigyelnünk arra is, amit Rózsa dr. erről mond. Idézem: "Kár ehhez túlzott reményeket fűzni. Ha létrejön egy új kabinet, akkor az csak a mindennapok legsürgősebb teendőivel törődik majd, és nem avatkozik bele olyan nagy horderejű kér désekbe, mint Bős, illetve a vízmegosztás ügye." Majd később: "Egyébként nem lehet olyan rossz a helyzet Szlovákiában, hogy a jelenlegi vezetés felfüggessze a C variáns munkálatait." Eddig az idézet. Persze mi lehetünk optimistábbak, de akkor legyünk tiszt ában azzal, hogy továbbra is bekövetkezhető csodákra alapozzuk döntéseinket, ami még a keresztény pártok részéről is vakmerőségnek vagy istenkísértésnek minősíthető. Kedves képviselőtársaim! Nézzük ezek után az egyik fő ellenérvet, ami ma is elhangzott Pap János részéről: a vízpótlás nem oldja meg Szigetköz problémáját, szemfényvesztés csupán, amit nem szabad megcsinálni, mert több kárt okoz, mint hasznot. Rendkívül figyelemreméltó és hatásos csúsztatást tartalmaz ez a kijelentés, számos jó szándékú embert tévesztett és téveszthet meg. Miért? Mert az állítás első fele teljesen igaz. A vízpótlás valóban töredékét sem oldja meg azoknak a gondoknak, amelyek a Dunával és a tárgyalt térséggel kapcsolatban felhalmozódtak az elmúlt évszázadban. Valóban nem alkalmas az ivóvízbázis megmentésére, nem állítja helyre a hullámtéri ágrendszert, nem oldja meg a hajózás kérdését. Akkor miért félrevezető mégis? Mert azt a látszatot kelti, mintha ez lenne az előterjesztő szándéka, és aminek tényleg nem tud megfelelni. Holott v ilágosan meg lett mondva, le lett írva, hogy egy ideiglenes, egy átmeneti, egy korlátozott célú intézkedésről van szó: menteni, ami menthető. Az előterjesztők is tudják, le is írták, és mondták, hogy a középtávú megoldást a jóval kedvezőbb vízmegosztástól várják, a végleges rendezést pedig a hágai döntéstől, amit minden ellenkező állítással ellentétben nem prejudikál és nem veszélyeztet ez a beavatkozás, ahogy ezt a múltkor magam is kifejtettem. Az a gyanúm azonban, hogy ezzel azok is tisztában vannak, akik ezt az érvet hangoztatják. Hogy miért teszik mégis? Mert nem tudnak szabadulni a múltjuktól, nem tudnak szabadulni attól a mentalitástól, ami meghatározta rajtuk keresztül egész eddigi hibás Bőspolitikánkat; ami abból indult ki, hogy ami a szlovákoknak e lfogadható, az nekünk nem lehet jó, és fordítva; aminek lényege a maximalizmus: hogy részmegoldás nincs, a kompromisszum hazaárulás, és csak egyetlen, általuk tökéletesnek hitt megoldás létezik. Erről ugyan nem tudni sokat, de ehhez mindenáron ragaszkodni kell, minden más elfogadhatatlan. (18.40) Lehet persze tovább menni ezen az úton, mert a zsákutcának még nem vagyunk a végén. A koppanásig ugyan nem sok van már hátra, de hát ez – gondolják ők – legyen a következő parlament, a következő kormány gondja. Tis ztelt képviselőtársaim! Befejezésül egy személyes vonatkozású dologra szeretnék kitérni. Előfordult, sajnos, a vita során, hogy egyesek címkézéssel pótolták az érvek hiányát. Így lettem én is gyanús, mint a győri vízügyi lobby egyik jeles képviselője. Ami ellen csak azért nem tiltakozom,
