Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 28. hétfő, tavaszi ülésszak 16. nap (373.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
1172 lényeges különbség. A beavatkozás mindkét esetben deklaráltan és garantáltan ideiglenes. Mindkettőhöz kell a szlovák hozzájárulás. Csak a "fenékküszöb" szó miatt? (18.30) Ha igen, akkor erre az érvre is az érvényes, amit a percepciós judíciumra mondtam. Ha a Hágával kapcsolatos aggályok ilyen gyengék, akkor nézzük a továbbiakat is. Többen kifogásolták az előterjesztés szakmai előkészítetlenségét, meg azt, hogy a képviselők nem kapták meg a szakmai háttér anyagokat, amelyeknek kétujjnyi vastag gyűjteményét Pap János itt fel is mutatta. Így aztán – mondják – a Parlament nem tudja felmérni az ökológiai károkat, nem tudja mérlegelni a várható hatásokat. Ez elvileg igaz. De kénytelen vagyok feltenni a költői ké rdést: hányan olvasnák el – képviselőtársaim – a vaskos szakmai tanulmányokat? Vajon nem továbbra is azok véleménye alapján döntenénk, akiket szakértőknek hiszünk ebben a kérdésben, mint ahogy tettük eddig is. De mindenkit megnyugtathatok: nem követünk el súlyos hibát, ha elmulasztjuk a tanulmányok végigolvasását. Mert ne felejtsük el, hogy nem beruházási, nem építési engedély kiadásáról kell döntenünk. A Parlamentnek a vízpótlás tényéről kell határoznia. Hogy a szakértők á ltal kidolgozott konkrét megoldás milyen környezeti hatásokkal jár, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie, arról jól képzett és feltehetően lelkiismeretes szakhatóságok döntöttek az engedélyezési eljárás során. Tehát ne felejtsük el: a fenékküszöbnek van környezet- és természetvédelmi hatóságok által jóváhagyott építési engedélye. Erről a kérdésről teljesen fölösleges itt laikus vitát folytatni. Egy dolog kétségtelen, és Pap János aggálya érthető ezzel kapcsolatban. Valóban nincs számszerűsítve az, hog y mi lesz a pozitív ökológiai hatása a beavatkozásnak, megérie az egész a vélt vagy a valódi kockázatot. Az aggály érthető, de nem megalapozott. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy azok a folyamatok, amelyek ilyen esetben a talaj, a víz és a növényzet ka pcsolatrendszerében lejátszódnak, nagyon kis mértékben számíthatók és modellezhetők. Az optimális vízszabályozás folyamatos megfigyeléssel és korrekciókkal állítható be. Az azonban biztos, hogy a védendő értékek szempontjából a több víz jobb, mint a kevés vagy a semmi. Arra nem érdemes hivatkozni ezzel szemben, hogy Csallóközben kirohadnak az erdők a vízpótlás miatt. Ott ugyanis szabályozhatatlanul áll a víz a kazettákban, itt viszont szabályozhatóan folyni fog. Ezért teljesen félrevezető az a csúsztatás, a mivel itt is többen kísérleteztek, hogy tudniillik a Binderjavaslatra vonatkozó jogos kifogásokkal kritizálják az egészen más jellegű magyar megoldást. De keveset beszéltünk eddig arról, ami az érintetteknek a legfontosabb, a szigetközi emberről, az ő köz érzetéről. Gondoljanak bele a tisztelt fővárosi képviselőtársaim: ha valami katasztrófa folytán kipusztulna a Margitsziget élővilága, helyreállítanáke azt, és azt számítgatnáke, hogy javule attól mérhetően a levegő minősége, hogy nem mehetnéneke máshov á sétálni a szerelmesek? Nyilván nem a megtérülést, a mérhető hasznot mérlegelnék. Lássuk be: a szigetközi ember éppúgy nem lehet meg élővizek nélkül, mint a főváros – mondjuk – Margitsziget nélkül. Úgy gondolom ezért, hogy a vízpótlást akkor is sürgősen e l kellene kezdeni, ha annak semmi más haszna nem lenne, mint a víz látványa, az ott élők jó közérzete. És ha már az emberi, a politikai tényezőnél tartunk, reagálnom kell azokra a véleményekre, amelyek a csallóközi magyarokra hivatkozva utasították el a be avatkozást, mondván, érdekük és akaratuk ellen való. Jávor képviselőtársunk a tavalyi hasonló vita során mondta a következőket, akkor a vízpótlás ellen érvelve, idézem: "Én szeretném javasolni mindannak, aki aggódik az ott élő százezrekért, hogy kérjük már ki az ő véleményüket, mit szólnak ők ehhez." Nos, az idén ez megtörtént, és ha a Szigetköz esetében bevált, mert hiszen a szigetközi polgárok nyomása hozzájárult ahhoz, hogy történik valami, akkor talán beválik a túlsó partot illetően is.
