Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (független)
1100 Nagyon fontosnak tartom én is, amit a FIDESZ képviselője említett, hog y a költségvetési törvénnyel összhangban történjék a járulékmérték csökkentése. Elfogadhatónak tartom az 5 százalékpontra történő mérséklést, de ennél még alacsonyabb szinten lenne célszerű meghúzni, tekintettel az egyéb adó- és járulékterhekre is. Tudomás ul veszem azonban, hogy a jelenlegi munkanélküliségi ráta mellett az 5%os mérték alapján tartják finanszírozhatónak a kiadásokat. Ugyancsak fontosnak tartom – és ez ügyben már kérdést is intéztem a miniszter úrhoz – az úgynevezett illegális foglalkoztatás megakadályozására vonatkozó passzust. Tekintettel arra, hogy Magyarország nyitott ország lett, rendkívül sok külföldi jön Magyarországra – itt ne csak az átutazókra gondoljunk, hanem azokra is gondolhatunk, akik a határ mellett végeznek tevékenységet. Enn ek a szabályozása is fontos. Fontos annak a szabályozása is, hogyha a magyar állam megadja a külföldi állam részére a keretmegállapodást, akkor azt az illető állam munkáltatója, illetve munkavállalói tartsák is be. (10.20) Ezen a téren is rendkívül komoly előrelépésre van szükség; a jelenlegi törvény, úgy érzem, ezt a magyarok számára – legalábbis a tapasztalatok szerint – eléggé hátrányosan oldja meg. Ugyancsak fontos feltétel a munkanélküliség csökkentésében a képzési és átképzési lehetőségek biztosítása. Örömmel tapasztaltam, hogy a költségvetés, illetve a Kormány által erre fordított összegek szinte dinamikusan nőttek, nőnek. Az átképzés hatékonyságáról és az elhelyezkedési lehetőségekről Fekete Gyula képviselőtársam már beszélt, úgyhogy azt nem ismétle m meg. Mindenképpen fontosnak tartanám egy fogalom köztudatba ültetését, amit a KESZOSZ, a Keresztényszociális Szakszervezet szinte már a megalakulása óta hangsúlyoz; ez pedig a munkaerőpiaci szolidaritás. Vagyis a munkahellyel rendelkezők és a munkahelly el nem rendelkezők között egy szolidáris magatartás kialakítása, amely döntően hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkanélküliség csökkenjen és az elhelyezkedési, megélhetési biztonság pedig növekedjék. Például az egyik feltétel lenne a munkaidő csökkentése, tehá t 36 óráról 32 órára való csökkentése és még sorolhatnám anélkül, hogy az illető munkavállaló szociális biztonsága csökkenne. A közhasznú munkavégzéssel kapcsolatban mindig is hangoztattam és hangoztatom a fenntartásaimat. Egyrészt azé rt, mert a közmunka egyfajta rossz mellékízzel rendelkezik a magyar lakosság körében, majdnem a kényszermunkához hasonlóan. Tudom, ez fogalmilag nem keverendő össze, de a köztudatban így van elültetve és így létezik. A másik lényeges vonás, hogy amikor köz hasznú munkáról esik szó, általában az egyszerűbb embereknek mindig valamelyik etnikum, elsődlegesen a cigányság ugrik be a tudatukba, és azt gondolják, hogy a cigányság foglalkoztatása érdekében van szükség erre. Egyet tudok mondani – és ezt a statisztika i adatok is alátámasztják – , hogy ez a vélekedés téves. Rendkívül sok olyan, nem e kisebbséghez tartozó személy fog majd közhasznú munkát végezni, akik jelenleg is munkanélküliek. Ha a munkanélküliségi rátát nézem, akkor való igaz, hogy arányukhoz képest e lsődlegesen – az etnikumok közül – a cigányok azok, akik rendkívül nagy munkanélküliségtől szenvednek, de a munkanélküliek összességét nézve az ő számuk, arányuk becslések szerint – legalábbis a saját tapasztalataim és becsléseim szerint – kevésbé olyan je lentős és jelentékeny. Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: ez pedig az, hogy a közhasznú munkavégzés helyett célszerűbb lenne úgynevezett helyi gazdasági felvirágzást szolgáló programokat indítani. Tehát legyenek helyi, lokális vagy kvázi félre gionális programok, amelyek lényegében nemcsak munkahelyet teremtenek, nemcsak az infrastruktúrát javítják, hanem annak a körzetnek, annak a környéknek a gazdasági fellendítését segítik elő. Az elmúlt években rendkívül nehéz volt ennek megfelelni, tekintet tel arra, hogy tudomásom szerint az ipari tárca mind a mai napig nem végzett egy olyan átfogó, részletekbe menő felmérést, amelyet annak idején a gazdasági kabinet egyik ülésén is szorgalmaztam, és még Kupa miniszter úr
