Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1098 munkanélküliségre és hathatósabban fogja tudni szolgálni a munkanélküliek érdekeit, a gazdasági fejlődés beindulásának szempontjait. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Fekete Gyula, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim véleményét ö sszegzem a ma reggeli megállapodással kapcsolatban, mivel e pillanatig még nem érkezett meg az ülésterembe az a társunk, aki ma reggel aláírta a törvényjavaslat csökkentéséről szóló megállapodását. Általánosságban elmondható, a Magyar Demokrata Fórum képvi selőcsoportja nagyon szerette volna, ha a tisztelt Ház megszavazza az eredeti törvénytervezetet, de tudomásul veszi azt, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre, és csökkenteni kell az eredeti törvényjavaslat terjedelmét. Leginkább a részmunkaidősök plu sztámogatásának az elmaradását fájlaljuk. Előttem a fiatal demokraták vezérszónoka kifejtette, hogy a munkanélküliség ellenére az ipari termelékenység is csökkent. (10.10) Ezt a tendenciát ugyanis leginkább a részmunkaidőben történő foglalkoztatás révén le hetne mérsékelni. Több ágazatban – a létszámcsökkenés ellenére – 20- 30%kal csökkent a termelékenység a piacvesztés miatt, például a gyapjúiparban, a selyemiparban, a textilruházati iparban. A kimutatott termelékenységcsökkenésben szerepet játszik az is, hogy egyes vállalatok elvesztették monopolhelyzetüket, azaz az importverseny miatt elestek a monopoláraktól, és ez termelékenységcsökkenésként csapódik le a statisztikában. A csak átmenetileg valószínű piacvesztést gazdaságilag legcélszerűbb a részmunkaid őben foglalkoztatottak révén áthidalni: ez esetben a munkavállalók nem veszítik el az állásukat, és a munkaadók sincsenek gondban, ha az ipari termelés ismét fellendül, és szakképzett munkaerőre lenne ismét szükség. Erről a lehetőségről tehát a mai megálla podás értelmében le kell mondanunk. Örvendetes viszont, hogy megmarad a 4. §: ez tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek arra vonatkoznak, a munkaügyi központok milyen elvek szerint támogathatják az átképzést. A jelenlegi szituációban nagyon nehéz az átk épzés megoldása – csak néhány adatot mondok: Az elmúlt négy évben 4050%kal csökkent a létszám a szénbányászatban, a vaskohászatban, a tégla- és cserépiparban, a pamutiparban és a műtrágyagyártásban; közel 50%kal a műszeriparban; 40%kal a bőriparban; 70 %kal az ércbányászatban. Nőtt a létszám, például háromszorosára a fűrész- és lemeziparban, 18%kal az épületasztalosiparban; nőtt a malomiparban, a háztartási és a kozmetikai vegyiparban; vagy 70%kal az üdítőitalgyártásban. Lehet tehát látni, hogy telj esen más szakmák veszítettek létszámot, és teljesen más szakmák nyertek piacot. A foglalkoztatási gondokat, sajnos, nagyon sok olyan átképző hirdetése növeli, amelyek nem tudják elhelyezni az átképzett személyeket – feltétlenül kell tehát a munkaügyi közpo ntok támogatása. Az eddigi statisztikák szerint például az átképzettek mintegy 40%a munka nélkül maradt az átképzés után is: nem ajánlottak fel nekik állást a munkaügyi központokban; 10% átmenetileg állást talált ugyan, de kiderült, hogy a képzés túlságos an elméleti volt, kevésbé gyakorlati, ezért nem tudtak helytállni a munkahelyükön. Ahol legsikeresebbek voltak a képzések: például a pénztárosok 80%a, a gyors- és gépírók 90%a, a varrónők 70%a, az ívhegesztők 60%a és az egészségügyi alkalmazottak túlny omó többsége el tudott helyezkedni; ugyanakkor az átképzett számítógépes szervezők, szoftvereladók, számviteli foglalkozásúak egyharmadaegynegyede jutott csak álláshoz, tehát túlnyomó többségük nem. Ez nem jelenti azt, hogy haszontalanok voltak ezek az át képzések: a megkérdezettek 90%a ezt a tudását hasznosítani tudja a jövőben, valamikor, de pillanatnyilag nem. Ezért szükséges a 4. § ama rendelkezése, miszerint a munkaügyi központok az
