Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1097 A törvényjavaslat és a csökkentett törvényjavaslat legnagyobb pozitívuma a munkaadói járuléknak 7%ról 5%ra történő csökkentése. Hadd jegyezzem meg, hogy néhány hónappal ezelőtt – a statisztikák és a szolidaritási járadékterhek csökken ése láttán – én már ezt a csökkentést javasoltam. Akkor ez elől a kormánykoalíció és a Kormány is elzárkózott, amit utólag sajnálattal látok. Ezt már hamarabb meg lehetett volna lépni, mert ennek a feltételei szerintem már hónappal ezelőtt is megalapozottn ak tűntek. Mi el tudnánk képzelni egy nagyobb csökkentést is. Hiszen a magas járulékterhek alapvetően – nemcsak a szolidaritási járulékterhek, hanem az élőmunka más terhei is a feketefoglalkoztatásra és az munkanélküliség növekedésére hatnak, nem pedig a f ehérfoglalkoztatásra és a munkahelyekre történő legális viszszatérésre és legális foglalkoztatásra. Kérdés az, hogy a járadékmegállapítási százalékkulcsnak ebben a törvényben vane helye. Ezt mi már egyszer – ha visszaemlékszünk rá – a költségvetési vita k apcsán egyszer már tárgyaltuk. Nekünk továbbra is az a véleményünk, hogy talán szerencsésebb lenne az adó- és járulékterhek felülvizsgálatánál – amikor megvizsgáljuk a következő évi bevételi és kiadási előirányzatokat – áttekinteni ezeket a bevételi forrás okat, és talán ott lenne szerencsésebb szabályozni a szolidaritási járulék mértékét is. A bérgaranciaalap létrehozását megértem és indokoltnak is tartom – megvan a funkciója, ám óvnék attól, hogy újabb elkülönített állami pénzalapot hozzunk létre. Ha vala ki egy költségvetési szakemberrel beszélget, akkor már ő felfedezi és hibának mondja, hogy már sok, rendkívül sok és összehangolatlanul működő elkülönített állami pénzalapunk van. Most egy újabb létrehozása – még akkor is, ha a funkciója nyilvánvalóan megv an – nem biztos, hogy szakmailag igazolható. Lehet, hogy ezt más formában szerencsésebb lenne megtenni, s nem biztos, hogy ez az eszköz így megfelelő lépést jelent. Még egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet: beszélünk itt a munkaadói járulék csökkentés éről, ám látni kell azt, hogy ez a költségvetési törvénnyel összhangban működik. Ugyan önjáróvá tettük a szolidaritási alapot – ám kérdéses, hogy pozitív, helyes volte összességében önjáróvá tenni a jelenlegi körülmények között – , ám látni kell, hogy a kö ltségvetési intézmények befizetései is így lettek megtervezve a költségvetési törvényben, tehát az 1994. évi költségvetésről szóló törvényben. Tehát ezt a költségvetési törvény módosítása nélkül nem lehet megtenni normális esetben, mert vagy akkor terveztü k alul a költségvetési irányszámot – akkor most kellene bevallani, hogy nem terveztük reálisan, illetve azok a tervszámok, amelyek benne voltak, nem megalapozottak – , vagy pedig azt mondanánk, hogy most a 7% helyett 5%, tehát 2% a csökkentés, s ez a költsé gvetési intézményeket és így a költségvetést is pozitív módon érinti, mert kevesebb járulékterhet kellene a dolgozók után fizetni, s akkor 2%kal lehetne a költségvetés kiadási oldalát redukálni, s ezáltal a költségvetési hiányt csökkenteni; vagy tenni ese tleg egy olyan javaslatot, hogy aktív foglalkoztatáspolitikára szánni az így hirtelen felbukkanó – szerintem nem váratlanul felbukkanó – forrásokat. Ez jelenleg összehangolatlan, valami nincs rendjén. Erre egyébként már korábban is többször felhívtuk a fig yelmet, ilyen típusú összehangolatlanság már korábban is volt. Összességében – itt kimondva azt, amit a FIDESZfrakció nevében a jelenlegi tárgyaláson ki kell mondanom – elfogadjuk a törvénymódosítást erre a négy célra; megfontoljuk azt is, hogy lehetőség szerint módosító indítvánnyal ne éljünk – ezt még meg fogjuk vizsgálni – ; és konstruktívan állunk a törvény megtárgyalásához, az ott felmerült javaslatok szükségszerűségével egyetértünk, a szabályozási megoldásait esetleg csiszolni fogjuk. Remélhetőleg ez lesz az utolsó foglalkoztatásitörvénymódosítás, a törvény egységesen fog tudni működni a jövőben is. Ami pedig a munkanélküliség gondjait illeti – azt hiszem, zárásképpen elmondható – : a jelenlegi Parlament nem foglalkozott kellő mélységben és kellő figye lemmel a munkanélküliség problémájával. Remélem, hogy a következő parlament ennél több időt fog szentelni a
