Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
1040 transzformálási, szállítási költségek az alaphálózatra kerülő villamos energia értékének körülbelül 15%át teszik ki. Ez a villamosenergiaár ma a maximált árformába tartozik. Ez azt jelenti, hogy ettől megfelelő alkupozícióban a szolgáltató eltérhet, adhat áramot olcsóbban is. Igaz, hogy monopolhelyzetéből adódóan tömegesen nem jellemző, hogy a maximált árformáná l olcsóbban adnak, de pozitív példát is tudunk erre. Az országos villamosenergiafogyasztásra vonatkozó kérdését az elmúlt 23 évből nehéz megfogalmazni. Az mindenképpen tendencia, és mindenki által ismert, hogy a kisfogyasztók, az úgynevezett háztartások fogyasztása elindult egy emelkedő irányba. Nyilvánvaló, hogy a termelés áttevődése kisüzemekbe lehet az első motívum, hisz a lakosság ilyen árak mellett egyértelműen takarékos. A nagyipar esetében pedig egyértelműen két nagy tényezőt kell elemezni: az ipar i termelés egészének alakulását, valamint az energiaigényes ágazatok súlyát az ipar termelésén belül. Ez utóbbi téren számottevő javulások történtek. Tehát összességében: a nagyipar fogyasztása kielégíthető lesz egy dinamikus ipari fejlődés esetén is. Kösz önöm szépen. (Taps.) (14.20) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Következő kérdésfeltevőnk Rácskay Jenő, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, aki kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek és a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek A z osztrák – magyar hidegháború a határátkelőhelyeken címmel. Közlöm képviselőtársammal, hogy a választ dr. Kónya Imre belügyminiszter úr adja majd meg. Megadom a szót Rácskay Jenő képviselő úrnak. Kérdés: Rácskay Jenő (SZDSZ) – a külügyminiszterhez, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez – Az osztrák – magyar hidegháború a határátkelőhelyeken címmel RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! NyugatDunántúl lakosságát hetek óta foglalkoztatja az egyes határátkelőhel yekkel kapcsolatban kialakult botrányos helyzet. A probléma oka az, hogy 1993 decemberében hatályba lépett osztrák – magyar államközi szerződés értelmében az újonnan megnyílt kétoldalú, bilaterális határátkelőhelyeken megtiltották az erőgépek, traktorok, lov as kocsik és más egyéb járművek áthaladását. Például az országgyűlési képviselői körzetembe tartozó Szentpéterfánál, valamint Pomogynál, Fertőszentmiklósnál és máshol is kizárólag személyek, kerékpárok, személyautók haladhatnak át ezeken az újonnan megnyíl t határátkelőhelyeken. Ezek a tiltások azért is húsbavágóak, mert ezek a határátkelőhelyek jórészt azzal a céllal nyíltak, hogy a békeszerződések érvénybelépte után a határ túloldalára került földeket, szőlőket végre évtizedek után művelni tudják az ott él ő emberek; ne kelljen 80100 kmt utazni valakinek ahhoz, hogy elérhesse az alig néhány 100 mre fekvő földterületeit. A jórészt magyar nemzetiségű osztrák gazdák kárpótlás révén sokan jutottak földterülethez, ezenkívül jelentős a határ menti földbérletek száma is. Az utóbbi egykét évben már naponta jártak át a határon munkagépekkel; természetesen ez ugyanúgy igaz a hazánkba átjáró földművelőkre is, és a visszatérőkre egyaránt. Éppen ezért fájdalmas az, hogy néhány határ menti gazda nyomására, akik ezekben a bérlőkben konkurenciát láttak, megszüntették az átjárás lehetőségét. Ezzel a tiltással nemcsak az osztrák földművelők károsultak, hanem az a több ezer ember is, akinek ismét illuzórikussá válik az átjárás, mivel a permetezéshez, szántáshoz, egyéb munkák hoz 100 kmt kellene utazniuk ahhoz, hogy dolgozhassanak földjeiken, és ugyanannyit, hogy visszatérjenek Magyarországra. Mindezt akkor, amikor drága az üzemanyag, és sokak megélhetése függ attól, hogy ezeket a földterületeket megfelelő módon tudják művelni . Elmondhatjuk tehát, hogy ezeknek a határ menti, a határsávban évtizedekig bezártan élő embereknek onnan kell elkezdeni életüket, mint 1989ben.
