Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Ügyrendi - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
153 Felszólaló: Dr. Békesi László (MSZP) BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Szocialista Párt ké pviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három témakörről szeretnék röviden szólni, amikor a frakció álláspontját tolmácsolom a tisztelt Háznak. Először a jegybank függetlenségének magyarországi jelentőségéről mondanék néhány gon dolatot. Ezt követően a jegybank kereskedelmi banki funkcióinak alakulásáról a beterjesztett törvényjavaslat nyomán. És végül harmadik témaként az államadósságfinanszírozás tervezett változtatásairól, annak hatásáról és a részünkre megküldött államadósságelszámolás egynémely minősítéséről szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. Az első kérdéskör: vajon egyszerűen modellkérdésnek, típuskérdésnek kelle tekinteni Magyarországon azt, hogy milyen mértékben független a jegybank és a jegybank által gyak orolt konkrét, gazdaságpolitikát befolyásoló monetáris politika a mindenkori végrehajtó hatalomtól, a Kormánytól. Modell kérdésee az, hogy a gazdaságpolitikában a kétfunkciós szereplő, a Kormány és a független jegybank közötti hallatlan kemény ütköztetés eredményeként a lehető legjobb pozíciók alakuljanak ki, vagy pedig itt és most Magyarországon semmi mással nem pótolható követelmény? Nem szabad elfelejteni három dolgot. Egyfelől egy átmeneti gazdaságban élünk. Teljesen mindegy, hogy ebben a pillanatban e nnek az átmenetiségnek melyek a feltárható okai, és milyen stádiumban vagyunk. De úgy gondolom, aligha lehet épeszű ember, aki kétségbe vonja, hogy ez a gazdaság sok tekintetben messze nem kialakult, magán hordja az átmenetiség jegyeit. A második dolog: az is elég nyilvánvaló, mindenfajta ellenkező értékelés dacára, hogy egy elképesztően mély gazdasági válság két tünete 1993 végén tovább mélyült, az egyik az egyensúlyi viszonyok romlása, a másik az újra növekedésnek indult infláció. Ilyen körülmények között – tehát még egyszer hangsúlyozom, átmeneti gazdaság állapotában, romló egyensúlyi viszonyok és növekvő infláció közepette – nem modellkérdés az, hogy vajon a jegybank milyen mértékben független a kormányzati gazdaságpolitikától, milyen mér- tékben kénysze rül annak alátámasztására vagy kiszolgálására, és milyen mértékben képes a fék szerepét betölteni, a kontroll szerepét betölteni. Hallatlan komoly érdekünk fűződik ahhoz, hogy a legkisebb mértékben se csökkenjen ebben a konkrét szituációban, tehá t most, 1993 végén a jegybank függetlensége. Éppen azért, hogy ezt a kontroll szerepet képes legyen betölteni. Ez még akkor is igaz, ha kétségtelen, hogy ennek a szerepnek a következetes érvényre juttatása átmenetileg gondokat, nehézségeket, kényelmetlensé geket okozhat a Kormány számára. Ugyanakkor azonban védi is a Kormányt. Védi azért, hogy kézben tartható legyen az infláció, védi azért, hogy az egyensúlyromlás mértéke még finanszírozható legyen, vagy ha ez már hazai erőforrásokkal nem teremthető meg, mik ént az 1993 végére kialakult, akkor a külső erőforrások bevonása lehetőleg ne egy újabb gyorsuló, fékevesztett adósságnövekedési spirálba csapjon át. (12.50) Ilyen körülmények között akár egyetlen ponton is – és ez az egyetlen pont a legkritikusabb pont, n evezetesen a költségvetési deficit finanszírozásának belső összetételére vonatkozó módosítási javaslat – enyhítése nem jelenti igazán a Kormány érdekeit sem. A kényelmi szempontok itt nem lehetnek perdöntőek. Éppen ezért azt gondolom, hogy azokat az elemek et, amelyek a jegybank önállóságának mérséklését jelentik a beterjesztett eredeti javaslatban, illetve a beterjesztett módosító indítványokban, nem szabad jól felfogott érdekénél fogva támogatni a Parlamentnek. A második kérdéskör a kereskedelmi banki funk cióknak az ügye. Előrelépés az, ami a beterjesztett törvényjavaslatban szerepel, és ezzel egyet kell érteni. Konkrét a dolog abban az értelemben, hogy a lejárt határidő után részben levonja a beterjesztett törvényjavaslat a konzekvenciákat, és szűkíti a je gybank kereskedelmi banki funkcióit. A kérdés csupán az, hogy vajon miért nem teljes körű a lépés. Vajon az úgynevezett egyéb költségvetési szervek számlavezetésének jogát és kötelezettségét miért tartja fönn a törvényjavaslat, akár csak beláthatatlan, átm eneti ideig is a jegybank keretében, a jegybank eszközei között? Csak talán nem
