Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
138 Aggodalommal tölt el ebben az ügyben az is, hogy most, két perccel ezelőtt kaptam a kezembe a kormányhatározatot, hogy újabb szervek s zületnek, amelyek épp az adóskonszolidációban fognak döntő szerephez jutni az állam képviseletében. Ilyen a reorganizációt felügyelő tárcaközi bizottság, amely egy piacgazdasági folyamattal ellentétes, hiszen helyesebb lenne, ha a reorganizációt egy bank é s egy felkért független szakértő bírálná el, nem pedig a lobby és politikai érdekeket jól közelítő, jól ismert tárcaközi bizottság. A kérdésem felvetésekor újsághírek álltak rendelkezésemre a konszolidációról és nem hivatalosan megszerzett kormányzati előt erjesztések különféle variációi. Annyi azonban már akkor is kitűnt számomra, hogy többen, a privatizációban korábban részt vevők jól ismerték a szándékolt rendelkezést, hisz a privatizáció során sokszor Ehitellel olyan követeléseket, olyan cégeket vettek nagy követelésekkel, amelyek 50100 milliós adósságot hordoztak magukban, és most megítélésük szerint, várakozásaik szerint belekerülnek a konszolidációba, és így mondhatnám azt is, hogy egyetlen fillér nélkül vásároltak. Ezért a kérdésem címében lévő kérd ésemet megismétlem. Milyen ez a konszolidáció magyar módra, illetve ki tudhatott arról, hogy valójában milyen kormányhatározat fog születni? Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Becker Pál pénzügyminis ztériumi államtitkár úr adja meg a választ. Dr. Becker Pál pénzügyminisztériumi államtitkár válasza BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek önnel abban, hogy ez a bank- és adóskonszolidáció az utóbbi idők egyik legjelentősebb horderejű gazdaságpolitikai döntése. Egyetértek abban is, hogy sajnálatos módon néha másmás kifejezéseket használnak a nyilatkozók, és emiatt némi zavar támad a közvéleményben. Azzal azonban már nem é rtek egyet, hogy ebből a szempontból ne lenne konzisztens a kormányprogram, hiszen az a két megállapítás, amit ön említett, korántsem mond ellent egymásnak. Ugyanakkor az ön által említett számok kicsit tévesek, majdhogynem nagyságrendileg tévesek, hiszen az adóskonszolidáció nem a költségvetés egyharmadának megfelelő összeget ölel fel, hanem egytizedét, és azért ez óriási különbség. Az írásban beadott kérdésében említette – amiről most nem volt szó – , hogy mi ez a tárcaközi reorganizációs bizottság. Szeret ném megnyugtatni, hogy ez nem egy új szervezet. Nagyon gondosan ügyeltünk arra, hogy ne kelljen felállítani új szervezetet. A különböző tárcáknál dolgozó emberek, szakértők fognak ebben részt venni. Tehát nem munkahelyteremtő szándékkal született ez a bizo ttság, magát a reorganizációt pedig alapvetően a bankok felügyelik és irányítják, és az állam annyiban és akkor vesz részt ebben, amikor mint tulajdonos kell, hogy részt vegyen, hiszen ő maga is az APEHen, a VPOPn és az OMFBn keresztül hitelezője ezekne k a vállalatoknak. Mi is tulajdonképpen a bankkonszolidáció, ha pontosan meg akarjuk állapítani? A bankkonszolidáció keretében az abban részt vevő pénzintézetek alaptőkéjének megemeléséhez az állam konszolidációs államkötvény kibocsátásával járul hozzá. Ez a szóban fel nem tett kérdésére a válaszom is, amit írásban megküldött nekünk. Tehát ez a forrása a bankkonszolidációnak. Ez a feltőkésítés megteremti a lehetőséget arra, hogy az életképességüket és jövedelemtermelő képességüket a reorganizációs terv kere tében bebizonyító adósok részére a pénzintézetek bizonyos kedvezményeket adjanak. Szeretném aláhúzni, hogy a pénzintézetek, tehát amit hiányolt az előbb, az első lépcső a bank, amelyik a kedvezményt megadja. Értelemszerűen lehetőség van arra – ahogy az elő bb elmondtam – , hogy az APEH, a VPOP és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is adjon ilyen kedvezményeket.
