Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
137 utasszámú vonatok szüneteltetésével az üzemidő csökkentését, ezzel bér- és üzemeltetési költségeket tudna a vasút megtakarítani. A MÁV szerint a személyszállító vonat ok csökkenése egyetlenegy vonalon sem idéz elő közlekedési ellátatlanságot. A vonat szüneteltetése a vonatgyakoriságot igen kis mértékben érinti, vonalaként közel azonos eloszlásban 12, esetleg 3 vonatot jelent. Képviselőtársam kérdésének felvetése megíté lésem szerint idő előtti, mert ahogy arra már utaltam, a MÁV elképzeléseit illetően döntés még nem született. A menetrendi változások kérdése ugyanis még további vizsgálatokat igényel. Annyit azonban elmondhatok, hogy olyanfajta megoldást nem támogatunk, a mely az alapellátási kötelezettség teljesítését alapjaiban veszélyeztetné. Azonban engedtessék meg, hogy egykét szót szóljak még ezzel kapcsolatban az általános helyzetről. A MÁV veszteségei – aminek okait most nem kívánom részletezni, hiszen túlnyúlna az időn – olyan nagyok, hogy a Kormány a költségvetésből több tízmilliárd forintos ráfordítást kell erre eszközöljön. (10.40) Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a pénznek másutt is hasznos felhasználását tudnánk biztosítani. Tehát kötelességünk olyan irányba befo lyásolni a MÁV gazdálkodását, hogy a lehető legkevesebb támogatással tudjuk a MÁVot működtetni és életben tartani. Biztos vagyok abban, hogy megtaláljuk azt a megoldást, hogy lényegében ne csorbuljon a MÁV ellátási tevékenysége, az adott településeken meg felelő közlekedési kapcsolatot tudjunk biztosítani, de azért megszűnjenek azok a vonatok, ahol bizony – önök is láttak már ilyeneket – egyegy vonaton egykét utas utazik, feltehetően az is szabadjeggyel. Ezt a luxust, sajnos, nem engedhetjük meg magunknak . Köszönöm szépen. (Egykét taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Következik dr. Suchman Tamás képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről, aki kérdést kíván feltenni a pénzügyminiszterhez Konszolidáció magyar módra, avagy ki tudta e lőre, hogy mire terjed ki majd az adóskonszolidáció címmel. Suchman Tamás képviselőtársamnak adom meg a szót. Kérdés: Dr. Suchman Tamás (MSZP) – a pénzügyminiszterhez – Konszolidáció magyar módra, avagy ki tudta előre, hogy mire terjed ki majd az adóskonsz olidáció címmel SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A pénzintézeti törvényről folytatott vitában a pénzügyminiszter úr kissé ingerülten vette tudomásul, hogy az ellenzéki képviselők és szónokok a bankkonszolidáció ké rdését is kénytelenek voltak belekeverni a vitába. Tették ezt azért, mert egyébként a bankkonszolidációról itt, a Parlamentben legfeljebb kérdés, legfeljebb vita kapcsán lehet szót ejteni, annak ellenére, hogy megítélésem, vagy mondhatnám, megítélésünk sze rint a bankhitel- és adóskonszolidáció – amely a költségvetés közel egyharmad vagy egynegyed nagyságrendjének felel meg – a legnagyobb volumenű gazdaságpolitikai döntés, amit a Kormány szándékol megtenni ebben a visszalévő időszakban. Más kérdés az – s ezt már a vitában is elmondtuk – , hogy a konszolidációról ahányan véleményt nyilvánítanak, annyi vélemény van, s ahányszor leírják ezt, a kormányhatározat kivételével, mindig másként hangzik. Ezt például jól jelzi a tegnapi kormányprogram, ahol egyik helyütt azt írja, hogy az adóskonszolidáció a vállalkozások egy meghatározott szűk körére terjed ki, egy oldallal odébb pedig azt írják, hogy az adóskonszolidáció végrehajtásával lezárul az ipari és agrárszektort érintő válságkezelés. Ez azt sejteti, hogy valamennyi olyan cégre kiterjed, amelynek minősített követelése van, amelynek kétes adóssága van. Tehát ebből úgy tűnik, hogy a kör vagy szűk, vagy nagyon tág. Az érdekek nyilvánvalóan azt mutatnák, hogy valamennyit rendezni kellene, d e ismereteink szerint és az én ismereteim szerint erre forrás és lehetőség, ilyen rövid távon, bizonyára nem jelentkezik.
