Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 19. kedd, őszi ülésszak 15. nap (333.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HÁMORI CSABA (MSZP)
1097 büntetőjogi igényének érvényesítésére csak a jogrend szigorú szabályai között, a humánum egyetemes értékeinek tiszteletben tartása mellett kerülhet sor. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Követk ezik Hámori Csaba képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Felszólaló: Hámori Csaba (MSZP) HÁMORI CSABA (MSZP) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint ennek a törvé nyjavaslatnak az a lényege, hogy egyfelől biztosítani kívánja a rendőrség működésének jogszerű kereteit, másfelől pedig olyan jogi eszközöket kíván adni a rendőrségnek, a rendőrnek, hogy hatékonyan tudjon fellépni a bűnözéssel szemben. A mi megítélésünk sz erint a rendőri szakma szempontjából ez a törvényjavaslat megfelelő, és a célnak megfelelő eredményt fog hozni, hogyha ezt így, változatlan formában fogadná el az Országgyűlés. Ettől persze nem kell tartani, nyilván nagyon sok módosító javaslat fog beépüln i a törvénybe. De most szeretnék inkább arra a felére rávilágítani ennek a törvényjavaslatnak, ami a mi megítélésünk szerint gyengébben sikerült, vagyis az állampolgár és a rendőrség kapcsolatára, különös tekintettel az állampolgárok érdekeire a rendőrökke l történő érintkezés és kapcsolatfelvétel során. (18.50) Összesen hét témakört szeretnék érinteni, viszonylag röviden. A 19. § (1) bekezdésében arról van szó, hogy mindenki köteles magát a rendőr utasításának alávetni, hacsak nemzetközi megállapodás vagy t örvény másképp nem rendelkezik. Erről nekünk az a véleményünk, hogy ez túlzottan általános felhatalmazás a rendőr számára, ezért mi az ilyenfajta — túlzottan általános — felhatalmazással nem érthetünk egyet. Ezt csak akkor tudnánk elfogadni, hogyha a rendő r az utasításait valamilyen konkrét cél érdekében hozza, például a közlekedés folyamatosságának fenntartása érdekében adja ki. Ebben az esetben van értelme a rendőri utasítás jogának, s akár szankcióval is megkövetelhető. De egy általános utasítási jog, ah ogyan ez most szerepel a törvényben, már csak azért is értelmetlen, mert szankciók híján mi történik akkor, hogy ezt az utasítást az állampolgár nem hajtja végre, vagyis nem engedelmeskedik a rendőrnek. A következő eset: a 31. § szerint a rendőr bárkit kik érdezhet, ha alaposan feltehető, hogy az illető olyan közlést tehet, amely rendőri feladatok teljesítéséhez szükséges. A kikérdezett pedig a választ nem tagadhatja meg. Ennek alapján adódik a kérdés, mi van akkor, hogyha a kikérdezett megtagadja a választ. Mi történik, mi ennek a következménye? Természetesen nem arról az esetről beszélek, amikor tanúzási kötelezettségről van szó, azt más jogszabályok megfelelően rendezik. Helyesebb lenne ez a szabály, hogyha úgy szólna, hogy az állampolgárt fel lehet kérni felvilágosítás adására akkor is, ha erre az állampolgárt jogszabály nem kötelezi. Vagyis a rendőrnek jogot kell adni arra, hogy felvilágosítást kérjen, az állampolgárnak pedig lehetőséget arra, hogy válaszoljon erre. A következő példa: a 28. § (1) bekezdés e szerint az igazoltatott személy köteles személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A (2) bekezdése pedig ugyanennek a szakasznak arról szól, hogy igazoltatás megtagadása esetén milyen intézkedéseket kell tenni, vagyis feltartóztatni az illetőt, előállítani, ujjnyomatot venni, fényképfelvételt készíteni, külső testi jegyeket rögzíteni. A mi megítélésünk szerint a gyakorlatban elég sokszor előfordul az, hogy az igazoltatott nem tagadja meg az igazoltatást, de nem tud eleget tenni ennek, mert példáu l az iratait valahol másutt hagyta. Ilyen esetben — a mi véleményünk szerint — nem kellene mindig az előállításhoz ragaszkodni. Például a rendőr elfogadhatná, ha úgy dönt, hogy elfogadja az általa személyesen ismert és jelen lévő személy igazolását is az i lletőről. De talán még az előállítás után is célszerűbb és
