Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Szabad György): - MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
877 szavazási mennyiséget egy évben teljesítjük. Ez csak egy szám a tekintetben, hogy jelezni lehessen, hogy menynyire nem a többpárti parlamenti struktúrára épül a Házszabályunk. Másrészt van olyan területe is a Parlament működésének, nevezetesen például a politikai szerepek és egyéb szerepek szétválasztása, amely nem a választójogi törvényre tartozik. Itt is elkezdődött egy munka, de nagyon az elején vagyunk ennek a munkának, ugye, az összeférhetetlenségi szabályokra gondolok. De maga a választójogi törvény befolyásolja másképp a Parlament működését is, és az egyik legfontosabb tényező ezen a téren, hogy mekkora is ez a Parlament, mennyibe kerül ez a Parlament, ennek a Parlamentnek a működése. Ez nemcsak anyagi kérdés, nemcsak a képviselők fizetéséről van szó, nemcsak az apparátus működésének a módjáról van szó, hanem arról is szó van, hogy maga az, hogy egy Parlament nem hatékonyan működik. Egy nagy létszámú Parlamentet nehéz hatékonyan működtetni, az mennyibe kerül áttételesen a társadalomnak. 1989ben az ellenzéki kerekasztalnál folytatott viták idején mi egy 250 fős Parlament mellett tettünk hitet. Akkor úgy képzeltük el, hogy lenne körülbelül 200 hely, amit egyéni választókörzetekből lehetne betölteni, és 50 fő lenne az, aki külön listákon jutna be a Parlamentbe. Megpróbálunk különböző beszélgetéseken, megbeszélések során visszatérni ehhez a javaslatunkhoz, ehhez az in dítványhoz abban a formában, hogy a 176 egyéni választókörzetet nem bolygatnánk és nem érintenénk, hiszen ez szerintem, szerintünk minden egyes apró hibájától eltekintve jól áll, viszont a listás helyeknek az arányát lecsökkentenénk 100ra, és ezzel egy 27 6 fős Parlamentet terveznénk. Az egy további kérdés, hogy miután kétharmados törvényről van szó, egy ilyen javaslatnak egy átfogó konszenzus hiányában milyen esélyei vannak a megvalósulásra. Úgy látjuk jelenleg, hogy nem sok. Ez a javaslat természetesen ma gában foglalná most a megyei listáknak a megszűntét és egyetlenegy 100 fős országos listának a megszületését. De ugyanakkor van számos olyan területe a jelenlegi választójogi törvénynek, és a Kormány által is előterjesztett módosító indítványoknak, amelybe n van esélye szerintünk konszenzusos változtatásokra. Először is a választójogi rendszernek több célt kell a továbbiakban szolgálni és erősíteni az eddigi gyakorlatnak megfelelően. Úgy érezzük, hogy fontos egy választási, egy közeli választási rendszernek a megteremtése. Ebben elvileg elképzelhető lenne — habár ennek is rendkívül problémás a kidolgozása — egy olyan választójogi rendszer, amelyben korlátozzák a kampány költségeit, és ezzel közvetve hatnak afelé, hogy a választási kampány nemcsak hogy olcsó v álasztási kampány legyen, hanem rákényszerítse a politikai pártokat a választókkal való közvetlen kapcsolattartásra. Angliában például 5000 fontot lehet költeni egy választókerületben, és ennek megfelelően rendkívül kevés a plakátoknak az a tömege, amit — mondjuk — egy magyar választási rendszerben, választási gyakorlatban megfigyelhetünk, és rá vannak kényszerítve a politikai pártok arra, hogy megpróbáljanak ténylegesen létező, a tényleges társadalmi támogatottságban létező pártok közvetlenül eljutni a vál asztókhoz és egy ilyen kampányt lefolytatni. Ebből a szempontból meggondolandó az is, hogy nem érdemese az ajánlócéduláknak a mennyiségét a 750ről valamivel feljebb emelni. Ennek több célja is lehet, több célt is el tud érni. Az egyik pont ennek a válasz tóközeli kampánynak a megközelítése és elérése, másrészt viszont lehetővé tenné a jelöltállítás bizonyos mértékű megnehezítésével, hogy valóban jelentős támogatottsággal rendelkező jelöltek indulhassanak, és ezzel áttérek majd egy másik pontra is, hogy oly an választójogi rendszerre van szükségünk, amely megkönnyíti a választók tájékozódását.
