Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Szabad György): - MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
878 Nem attól demokratikusabb, nem annál demokratikusabb egy választói rendszer, minél több párt tud elindulni rajta, nem annál demokratikusabb egy rendszer, hogyha egy kép viselői helyért egy körzetben nem hatan, heten, nyolcan, hanem tizenöten vagy húszan versenyeznek, hanem a választójogi rendszer akkor szolgálja a választók tájékozódását, ha olyan előzetes szűrő mechanizmusokat épít be, amelyek a valódi, tényleges támogat ottsággal rendelkező politikai pártokat, politikai alakulatokat hozzák abba a helyzetbe, hogy a választók már közülük választhassanak. Bizonyos értelemben az ajánlócédulák gyűjtésének ez a rendszere is ezt szolgálja. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a két ford uló között az eddigi gyakorlathoz képest az lenne ideális vagy az lenne megfelelő, hogyha csak az első három helyezett juthatna tovább a második fordulóba. A jelenlegi szabályozás szerint minden 15%ot elért jelölt bejuthat. A jelenlegi pártbeli viszonyoka t figyelembe véve ez rengeteg helyen négyöt jelöltet is jelenthet, de elvileg nem zárható ki, hogy hat jelölt is bejut a második fordulóba. Ez azt jelenti, hogy a második fordulóba bejutott jelöltek közül, akit végső soron megválsztanak országgyűlési képv iselőnek egy rendkívül alacsony arányszámmal is, a választók ilyen számával is bejuthat. Ezzel csökken annak a képviselőnek a legitimitása. Ha egyáltalán van értelme az első és a második forduló közti különbségtételnek, akkor ennek a különbségnek az az ért elme, hogy az első forduló egy valódi szűrőként szolgáljon a második forduló előtt, és a második fordulóba már csak azok a jelöltek jussanak be, akik valódi versenyt jelentenek, akik tényleg esélyesek arra, hogy közülük valaki megnyerheti, elnyerheti a kép viselői helyet. Véleményünk szerint elegendő, hogyha pusztán három, a három legjobb eredményt elért jelölt kerül ebbe a második fordulóba. Ugyancsak a választók tájékozódásának a megkönnyítését szolgálja, hogyha a különböző közszolgálati médiumokban a közs zolgálati médiumok szintjének megfelelően szerepelnek a különböző pártok. Az országos közszolgálati médiumokban az országos listát állítani képes pártoknak volna szerintünk jogos megjelenni, a helyi közszolgálati médiumokban, amenynyiben ilyenek vannak — s zámos helyen vannak természetesen — , ott a helyi erők, akik el tudtak indítani jelölteket, azok jelenhetnének meg. Nem látjuk értelmét annak, hogy 6080 párt versenyezzen és jelenjék meg — mondjuk — az országos közszolgálati médiumokban, pusztán attól, hog y egyetlenegy körzetben — mondjuk — 750 választóajánlócédulát össze tudtak gyűjteni. Ennek a választójogi rendszernek ugyanakkor szolgálnia kell azt is, hogy a választás folyamata, a választási kampány lehetőleg rövid legyen, és a társadalmat maximálisan kímélje. Ezért gondoljuk azt, hogy a közszolgálati médiumokban, ha elfogadható az, hogy az országos közszolgálati médiumokban az országos listát állító pártok jelenhetnek meg, ez azt jelenti, hogy eleve lerövidül ez az idő, és gyakorlatilag a kampány utols ó 30 napjára vesszük igénybe az országos közszolgálati médiumokat, plusz a két forduló közti időszakra. (18.00) Ezzel maga a választás hőfoka is egy alacsonyabb szinten tartható, nem húzódik el arra a két hónapra, országos szinten abban a mértékben, ahogya n a korábbi választás időszakában. Ugyanakkor ennek a választójogi rendszernek szolgálnia kell azt, hogy stabil, kormányképes alakulat legyen a Parlament, olyan politikai erők jelenjenek meg, amelyek utána képesek stabil kormányt alkotni. Az, hogy amikor a Parlamentbe '90ben bekerült, jelenleg frakcióval rendelkező pártok között hat ilyen párt volt, ez meglehetősen egészséges dolognak tekinthető a keleteurópai összehasonlítás tekintetében, hiszen mindenki ismeri a lengyel parlament gyakorlati csődjét, aho l közel 20 párt került be a parlamentbe. Gyakorlatilag lehetetlen volt stabil kormányt alakítani, 89 párt egyetértése, egyeztetése kellett ahhoz, hogy egy kormány megalakuljon. Minél kisebb a politikai erők részvétele egy kormányban, annál kisebb a rájuk eső felelősség a kormányzás egészéért. Minél nagyobbak a politikai erők, annál inkább oszlik meg maga a felelősség
