Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - Kérdések - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
657 önk ormányzatok arra a célra, hogy a hátrányos helyzetű családoknak támogatást nyújtsanak a törlesztő részletek megfizetéséhez. A támogatás gyakorlatából kiderült, hogy a lakással kapcsolatos kiadásoknak csak egy része a kölcsön törlesztőrészlete, és a rászoru ltságot csak az öszszes kiadással együtt lehet megállapítani. Ezért a szociális ellátásokról szóló törvényben a Parlament külön lakásfenntartási támogatást állapított meg. E támogatás odaítélésénél a helyi önkormányzat az összes lakással kapcsolatos kiadás t veti egybe a család jövedelmével. A támogatás forrásául a központi költségvetésben az úgynevezett szociális normatíva szolgál, és ebbe került összesen mintegy 3 milliárd forinttal az eddig a törlesztéstámogatásra nyújtott állami hozzájárulás is. A jövő é vi költségvetésben nem csökken az állami hozzájárulás összege annak ellenére, hogy a tartozások és a kamatok csökkennek. Kérem, a válaszomat szíveskedjék elfogadni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Ábrahám Tibor képvis elő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől, aki kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úrhoz Csöbörből vödörbe? — avagy hogyan történik a víz- és csatornahasználati díjak hatósági ármegállapítása? címmel. A képviselő urat illet i a szó. Kérdés: Dr. Ábrahám Tibor (SZDSZ) — a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez — Csöbörből a vödörbe? — avagy hogyan történik a víz- és csatornahasználati díjak hatósági ármegállapítása? címmel ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Már több mint egy éve interpelláltam az akkori miniszter úrhoz, Siklós Csabához, hogy a megyei szintű vízművállalatokból kiválhassanak az önállóan működtethető városi vízművek, annak érdekében, hogy a lakosság olcsóbb vízhez, szolgáltatá shoz jusson. Örömmel közölhetem, hogy ez a leválás például Nagykőrös város esetében is megtörtént. Így a városi vízmű már nem a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz tartozik. Az örömbe azonban üröm is vegyült, mivel a szolgáltatási díjak ezzel szembe n egyáltalán nem tükrözik az önállóvá válás remélt előnyeit. Ennek oka pedig igen egyszerű. Az ön vezetése alatt álló minisztérium ugyanis hatósági árként a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a PVCSV — központja Budaörs — árait hagyta jóvá a városi v ízmű részére is. A Kőrösi Vagyonkezelő Rt. — melyhez a városi vízmű jelenleg tartozik — nem tett egyebet a hatósági ár jóváhagyására történő felfejlesztésekor, mint hivatkozott a PVCSV szolgáltatási áraira, továbbá arra, hogy ezt az árat a városi önkormány zat is megfelelőnek (?) találja. A minisztérium az igen magas 48,50 Ft/m3 vízdíjat és a 35 Ft/m3 csatornahasználati díjat anélkül hagyta jóvá, hogy az érdemi árvetést, árkalkulációt látta volna. Megjegyzendő, hogy a 79,50 Ft/m3 összesített víz- és csatorna díjhatárérték felett a vízművállalat még állami támogatást is kap, mely Nagykőrösön 4,30 Ft köbméterenként. Ez a támogatási rendszer tehát már önmagában sem ösztönöz a reális árképzésre. Nem kell ugyanis közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: egy megye i szintű nagyvállalat magas rezsiköltségei magasabb fajlagos árat eredményeznek, mint egy városi vízmű hasonló árai. Így Nagykőrös lakossága — képletesen szólva — csöbörből vödörbe került, annak ellenére, hogy jóval kedvezőbb árakat kellett volna — egy tén yeken alapuló hatósági ármegállapítás esetében — kapnia. Az ügy — úgy gondolom — példaértékű és országos tanulságai is vannak. Kérdéseim tehát a következők: Hogyan történhet meg a hatósági ár megállapítása úgy a minisztérium részéről, hogy a szolgáltató vá llalat tényleges árvetését a minisztérium nem is látja?
