Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
620 s ezek nagyon fo ntosak, mert a törvényben szereplő egyéb szabályokhoz kapcsolódnak, tehát garanciális jelentőségűek. A mostani változatban ezek az alapelvek már nem szerepelnek. S ezzel tulajdonképpen eljutottunk magához a törvényhez. Rendkívül sok fontos kérdés merül fel a törvény kapcsán, nagyon sok fontos szakmai kérdés. Így például az intézkedések problémája, annak alkotmányossági kérdése; a közbiztonsági őrizet kérdésköre, ami a régi ref visszaállítása; vagy az előállítási idő 12 órára emelése, illetve ilyen meghatáro zása; az igazoltatás formái, ezeknek garanciális kérdései; határőrség és rendőrség viszonyának részletes szabályozása; vagy a fedővállalkozások kérdése, ami ugyancsak szerepel és okozhat problémákat. Fontos az, hogy nyíltan lehet a titkos eszközökről beszé lni, és itt megfogalmazásra kerülnek a titkos eszközök formái és bevethetősége. Ugyanakkor azonban vitakérdés, hogy az Alkotmányban biztosított alapjogok és ezeknek az eszközöknek a bűnüldözés érdekében való alkalmazása egyensúlyban vane. Ezekkel a kérdés ekkel a vita későbbi szakaszában fogunk foglalkozni. Most három nagy kérdésre szeretném a hangsúlyt tenni. Az első kettő tulajdonképpen összefügg: ez a centralizáció, hatalomkoncentráció és a jogi szabályozás garanciája; a másik, ami ugyancsak elhangzott m ár itt, az önkormányzat és a rendőrség viszonya. A törvényjavaslat — szerintem — egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdése — és azt hiszem, megindult már ez a vita — a miniszter irányító szerepe. Az ellenzékben lévőket érheti az a vád — el is hangzott — , hogy ha ők lennének hatalmon, akkor persze szívesen élnének ezzel a közvetlen eszközzel. Az is felmerülhet, hogy csak a jelenlegi miniszter erős, férfias, határozott megszólalásai rettentik meg az embert. Engem például legutoljára az rettentett meg, hogy pont a köztisztviselőknek tartott azon előadásán, ahol a pártsemlegességet, pártpolitikai szempontoktól mentességet hangsúlyozta a miniszter úr, kemény pártpolitikai minősítésekre ragadtatta el magát. De egészen másról van itt szó. Senki sem vitatja, és az Alko tmány is tartalmazza, hogy a Kormánynak felelőssége van az államigazgatásban, és ehhez a felelősséghez irányítási eszközöknek kell a kezében lenni. Az azonban már vitás kérdés, hogy milyen eszközökről van szó, mert a rendőrség nem önmagában egyszerű állami gazgatási szerv, amelyik ha téves határozatot hoz, könnyen lehet korrigálni, hanem fegyveres szervezet, titkos eszközök vannak a kezükben. S nem véletlen, hogy vannak olyan országok Európában is, ahol a rendőrség az igazgatásrendészet körébe tartozik. Ezér t azt gondolom, hogy a Kormány, illetve a miniszter hatáskörét, jogkörét nagyon kemény garanciákkal kell körülbástyázni, ahogy az Alkotmány is teszi. Megjegyzem, hogy az Alkotmány miniszteri utasítási jogköröknél az önkormányzatok esetében tételesen felhat almazza a belügyminisztert arra, hogy bizonyos feladatokat ellásson, a fegyveres erők esetében a honvédelmi minisztert tételesen felhatalmazza, a rendőrség esetében erről hallgat az Alkotmány. Tehát itt egy végiggondolandó kérdésről van szó. Miniszter úr k orábban, akár a Parlamentben vagy a sajtó előtt is, amikor felelősségét firtatták, elutasította a kritikát azzal, hogy nincs közvetlen beleszólási joga a rendőrség munkájába. Lehetne azt mondani, hogy ez egy jó kifogás, de mindenki tudja, hogy ez nem egy i gazi kifogás. Pontosan lehet látni és tudni, hogy a mai viszonyrendszerben is van lehetőség és tudja is érvényesíteni a Kormány érdekét a rendőrségen belül. Gondolom, abban a kedvező tendenciában, ami a bűnüldözés hatékonyságával és a bűnözés csökkenésével kapcsolatban kimutatható, abban a Kormánynak is szerepe volt. De lehet más példákat is mondani. Lehet azt mondani, hogy a főkapitányok kinevezésénél a Kormány tudta érvényesíteni az akaratát, vagy — hogy egy kicsit sikamlósabb területre tévedjek — lehetet t érezni azt, hogy a Kormány a televízióvezetők elleni eljárásokban is tudta érvényesíteni akaratát.
