Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WACHSLER TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
584 is, amikor a másik két ellenzéki párttal ellentétben támogattunk bizonyos kormányzati elképzeléseket. Mi ebben a tekintetben is szeretnénk pragmatikusak maradni. Nem abból ugyanis kiindulni, hogy mi mennyivel jobb törvényt tudtunk volna alkotni fordított esetben. Ha ez a Kormány ennyire volt képes, hogyha ezt hozta a Parlament elé, akkor erről kell beszélni, erről kell vitatkozni, és ehhez kell módosító indítványokat benyújtani. Természetesen roppant hálás szerep lett volna a tervezetet a parlamenti vita során látványosan ízekre szedni, rámutatva annak hiányosságaira. Csakhogy a jelenleg hatályos 1976. évi I. törvényt oly mértékben túlhaladta az idő, hogy jelentős javításokkal sem lenne képes akár csak további néhány évig szabályozni a honvédelmet. És bár igaz, hogy a Kormány álta l benyújtott tervezet valóban nem az, amire vártunk, de a réginél utcahosszal jobb, és főleg jobbá tehető módosító indítványokkal. Erre pedig mind a politikai, mind a szubjektív felté teleket az teremtette meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium — folytatva a Honvédelmi Alapelvek során sikeresnek bizonyult taktikáját vagy stratégiáját — hatpárti egyeztetést javasolt a vitás kérdések tisztázására, kijelentve, hogy a tervezet egyetlen szakasz át sem tekintik eleve kőbe vésettnek. A végkimenetel szempontjából mindegy, hogy mi vezette a tárcát erre, talán a bölcs mérlegelés. Mindenesetre szörnyű felelőtlenség lett volna nem élni ezzel a nem túl gyakori lehetőséggel, és elmulasztva ezzel egy jó tö rvény elfogadásának esélyét. Mert lássunk tisztán: nincsen harmadik út. Vagy ebből a tervezetből lesz törvény, vagy marad — ki tudja meddig — a mindenki által kárhoztatott 76. évi. Most megvalósulni látszik a kétharmados többség, de senki nem tud arra gara nciát vállalni, hogy ez legközelebb mikor lesz így. Ennek a törvénynek nem az a célja, hogy a magyar jogtörténet aranykönyvébe kerüljön, és nem is azt célozza, hogy évtizedekre szabályozza a honvédelmet. Nemcsak azért, mert a törvény nem tökéletes, hanem a zért is, mert átmeneti időszakban élünk. Hogy csak egy tényezőt említsünk meg: egy reménybeli NATOtagság nyilvánvalóan alapvetően új helyzetet teremtene ebben a tekintetben is. De amúgy sem hiheti senki azt, hogy ez a törvény is megélheti azt a 16 esztend őt, ami mindkét elődjének megadatott. Egy átmeneti időszak szükségszerűen átmeneti törvényét tárgyaljuk tehát, tisztelt képviselőtársaim, és ebben a helyzetben nem törekedhetünk végleges és tökéletes megoldásokra. És bár a törvénytervezet javításokra szoru l ugyan, de már eredeti formájában is számos előremutató elemet tartalmazott. És éppen ebben különbözött a FIDESZ véleménye a másik két ellenzéki pártétól, és éppen ezért örvendetes a számunkra, hogy győzött a józan belátás és az SZDSZ, majd, egyedül marad ván, az MSZP is megmásította sokáig foggalkörömmel védett álláspontját. Tisztelt Ház! Két olyan kérdésről szólnék még röviden, amely indokoltan vagy indokolatlanul politikai hullámokat vert. Az egyik kérdés az irányítás kérdése. Politikai és szakmai konfl iktusok, hatásköri villongások egész sora bizonyította, hogy hibás volt a Némethkormány által sietve végigvitt törvénymódosítás, amellyel szétválasztották a Honvédelmi Minisztériumot és az újonnan konstruált parancsnokságot. A politikai motivációk világos ak voltak: az utódpárt bizonyosan bekövetkező választási veresége esetén is biztosítani kívánták a reménybeli szocialista párti köztársasági elnök számára a megfelelő pozíciókat a hadsereg vezetési rendszerében. A köztársasági elnöki posztot közben ugyan s zerencsére más tölti be, de a helyzet törvényesítést nyert. A honvédség élén emiatt ma egy alkotmányosan nem felelős személy áll. A mostani törvénytervezet ennek a pártállamtól örökölt rejtett aknának a hatástalanítását célozza, összhangban egyfelől az ell enzéki pártok választást és rendszerváltást megelőző programjával, másfelől az Alkotmánybíróság félre nem érthető határozatával, a hadsereg működésének irányítása egyértelműen az alkotmányosan felelős Kormány kompetenciájába tartozik, a haderőn belül a vég rehajtó hatalommal szemben semmiféle alkotmányos ellensúly nem képezhető. Szerencsére mára elhallgattak azok a hangok, amelyek a haderő — talán délamerikai modellek alapján — létrehozandó autonómiájának megteremtését szorgalmazták. Önálló, független, a de mokratikus jogrendbe nem illeszkedő hatalmi centrum léte nem megengedhető, és potenciálisan
