Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 6. hétfő, őszi ülésszak 32. nap (350.) - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
2409 Tisztelt Országgyűlés, az általános vitát elnapolom, lezárására várhatóan a szerdai ülésnap végén kerül sor . A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társa dalombiztosítási alap 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása. Az előterjesztést 13789es és 14303as számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy múlt heti ülésünkön több vezérszónoki felszólalásra nem került sor, többek között a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka sem mondta el beszédét, de nem látom az előadót. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak , a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. (17.50) Felszólaló: Tóth Sándor a KDNPképviselőcsoport nevében TÓTH SÁNDOR, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjé k meg, hogy prelúdiumként Arnold Toynbeet idézzem, aki azt mondotta, hogy a társadalmak kialakulása, fejlődése, hanyatlása és bukása a kihívás és az erre adott válasz kölcsönhatására vezethető vissza. Nos, úgy érzem, ez tökéletes analógia abban a feladatk örben, amely egy múlt századi katolikus püspöknek, Kettelernek egy szociális tartalmú beszédében ekként áll előttünk: a társadalom és a szociális kérdések. A kihívás most is adott, és egyre inkább adottabb lesz. Lehete hát a válaszok mellőzésében attól a humanista érdekvédelmi alapelvtől eltérni, amely azt mondatja ki velünk, hogy a dolgozó embernek ne létminimumot biztosítsunk, hanem éles szemmel figyeljük a társadalom rugalmas fejlődését, és ennek megfelelően alakítsuk ki a mércét, alakítsuk ki az érdekv édelmét. Egy számadás, egyúttal önvizsgálat a jó és a rossz sáfárkodásról. A puszta tényszámok ugyanakkor lehetnek viszonylagosak, főleg egy fokozatosan mozgásban lévő és állandóan alakuló, átalakuló társadalomban, szervezeti átépítésben, amely most próbál csak a modern szociális kihívásokra valamiként választ adni. A társadalombiztosítási alap végrehajtásának végelszámolásában az áll, hogy a kiadási többlet mintegy 31 milliárd forint. A hiány okozati hátterében elsősorban azt keressük, amely a jelentésben a járulékfizetők tartozásainak mérete és növekedési üteme megfogalmazásában áll, amely leginkább az ellenőrzés szigorításának szükségességét, illetve a társadalombiztosítási szervek járuléknyilvántartásának pontos vezetését veti fel, az adósok kiértesítés ét, a behajtás sürgetését. Hiszen már vannak törvényi föltételek. A kintlévőségek gyorsabb behajtása ugyanis egy mérlegjavulást eredményezne. Ugyanakkor a szabályozás sorrendjének módosítását is megemlítem, amely azt jelenti, hogy a hozamból teljesíthető k iadásokkal az alapok közötti megosztás után lehet csak igazán elszámolni.
