Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 6. hétfő, őszi ülésszak 32. nap (350.) - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
2410 A gyakorlat jelentőségére utalva arra a szociális érzékenységre hivatkozom, amely e számvetés tükrében valamiként megjelenik, de korántsem kielégítő módon. Igazságtalan lenne bárkine k a homlokára sütni a nagyon rossz sáfár minősítést. A rossz sáfárét viszont igen. Az összefüggésekben annyi gond, kívánság, szándék függvényében bármilyen változtatás csak az egész érdekében és szigorú ellenőrzéssel kezelendő, mégpedig nagyon racionálisan . A racionalitások egyike kétségtelenül a takarékossági előirányzat. A jelentést figyelembe véve rendkívül szembetűnő, hogy a hiány abból adódott, hogy 12 milliárddal lépték át a gyógyszertámogatási előirányzat mértékét, 31 milliárdból 43 milliárd lett. H a megoldást keresünk, ne abban mesterkedjünk, hogyan lehet nagyobb költséggel terhelni a beteget, az előirányzati kulcsot pedig ugyanakkor csökkenteni. Szemléletváltozásra van szükség, miként a társadalmi élet annyi területén. Ezúttal az orvosi nevelői mun kára gondolunk, mert bizony mi egy gyógyszerevő nemzet vagyunk. A nevelőmunkának jelen kell lennie a fekvőbetegellátásban és a háziorvosi praxisban egyaránt. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy a racionális kezelés példájaként a Szegedi Orvostudományi E gyetem ideg, elmeosztályának a legújabb gyakorlatát vegyem elő, amely az Egészségbiztosítási Pénztár szándéka szerint a betegekre névre szólóan, kiszámolva juttat gyógyszert. Ezzel 4050%kal csökkent a gyógyszerfogyasztás. Az említett pénztár számításai szerint '93ban a kórházak gyógyszerellátása 15 milliárd forint lesz. Az új rendszer bevezetése 200 ágyat tekintve 1,52 millió forintot igényel majd. Kérdéses, kétes megoldás, ha az önkormányzatok valóban pályázatot hirdetnek a megtakarítás érdekében. A k órházaknak ugyanis kétségkívül egy saját rendszer kidolgozására lenne szükségük. Azonban nem hiszem, hogy ezt alapítvánnyal vagy alapítványokkal meg lehetne oldani. Erre kétségkívül valami mást kellene kitalálni. Ugyanakkor engedjék meg, hogy megemlítsem a z egyik információt, amelyet egy választópolgáromtól kaptam a minap. Kórházba kell majd mennie. A háziorvosa arra kérte őt, hogy ami állandó gyógyszere, azt vigye magával, mert a kórház nem biztos, hogy ezt biztosítani tudja. Ugyancsak sú lyos gondot okoz az ügyvitelszervezésből is hiányzó racionalitás, amely szembetűnő a jelentésből. Az idevonatkozó költségnagyobbodás, jóllehet a beruházást is tartalmazza, '91 — 92ig 4,2 milliárdról 7,6 milliárdra változott. Gondoljuk csak el, hogy ebből me nnyi nyugdíj telt volna. Ugyancsak szervezési hiba, hogy rengeteget kell a nyugdíjmegállapításra várni azoknak is — a kisvállalkozókra gondolok — , akik a tbigazgatóságtól kapják meg a pénzüket. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alap és a központi köl tségvetés kapcsolatában figyelmeztető az alapból átmenetileg finanszírozott ellátások tétel, amelyre az 1992. évi X. törvény 41 milliárd 200 milliót terjesztett elő, a tényleges kiadás viszont 40 milliárd 189 millió forint volt. Azok a juttatások tartoznak ide, amelyek a rászorulót állampolgári jogon, szociális helyzete, családi, egészségi állapota szerint illeti meg, minők: a háztartási pótlék, a házastárs utáni jövedelempótlék, a nyugellátások tekintetében a mezőgazdasági járadékok, az anyagi segély, gyer mekgondozási díj, segély, temetkezési támogatás, hogy csak néhányat emeljek ki. A főbb fejlesztési célok teljesüléseiben jelentkező problémákra utalva indokoltnak érezzük a jelentés 3. pontjának zárómondatait: célszerű, ha az önkormányzatok megszervezik az információs fejlesztések hatékonysági vizsgálatát. A vizsgálat elvégzését különösen indokolttá teszi a világbanki hitel megvalósuló információs fejlesztések jelentős értéke, kockázata. A bér, a jövedelmi helyzet alakulása a létszám arányában ugyancsak pro blémás. Nagyobb figyelmet kíván, követel a foglalkoztatottak minősítése továbbra is. Például az OTFnél közel 250 középiskolai végzettségű munkatárs vezetői megbízatását módosítani kellett volna máris, ez a jelentésben benne van. De erre nem került sor. Íg y aztán a vezetői illetmények — a bér és a jutalom — a besorolási lehetőséggel nincsenek összhangban. Munkál tehát a régi felfogás, hogy még