Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - KÁDÁR PÉTER (KDNP) - ELNÖK(Szabad György): - PÁL JÓZSEF (MDF)
24 A vita eddigi menetét figyelve az ellenkezőjéről nehezen lehetne meggyőzni. Többek között azért, mert az eddigi vitában többen is megint másról beszéltek, mint amiről egyébk ént döntenünk kell. Erről az alapállásról önkéntelenül is eszébe jut az embernek az eredeti elképzelés: lehet, hogy jobb lett volna sürgősséggel tárgyalni a javaslatot. Így jobban jártak volna az érintettek: a polgármesterek, a válságtérségek önkormányzata i, a tájékozott állampolgárok, és a Parlament is időt nyert volna. Mert az érintettek, akiket már említettem, a polgármesterek és az önkormányzatok reménykedve és sürgetéssel várják a döntésünket. Sürgetéssel, mert elindított és befejezés előtt álló beruhá zásaikat akarják késszé tenni, mások kezdeményezően a startnál állnak. Reménykedve, mert a kedvezményezettek körébe szeretnének bekerülni. Azt várják, amit a határozat céloz: gyakorlati döntést. Mert a polgármesterek, a testületek és az állampolgárok pragm atisták. Különösen az elmaradott és depressziós térségekben. Elvi álláspontok tisztázása nélkül is tudják, hogy miben szenvednek hiányt. Nehéz és humán infrastruktúrában biztosan. De ebben leginkább. Magam is hiányolom, hogy a Parlament nem tárgyalta még a z átfogó, komplex, az egész országra kiterjedő területfejlesztési irányelveket. Egészen odáig, hogy minden ez irányú kezdeményezést kinyilvánított szimpátiával fogadtam, mint például legutóbb Vastagh Pálék lépését, noha tudom és vallom, hogy ez kormányzati és nem ellenzéki feladat. Mindezzel együtt állíthatjuke, hogy azért, mert nincs a Parlament által megvitatott és jóváhagyott területfejlesztési koncepció, nem is történt ezen a téren semmi sem? Ha csak körömfeketényit is tárgyilagosak vagyunk, meg kell h ogy állapítsuk: nagyon is sok minden történt. Sőt talán csendes fordulat is bekövetkezett számos vonatkozásban. Személyes tapasztalataimból csak egyet idézek ide. Kistelepülések polgármesterei mondják — nem egy, nem kettő — , hogy az elmúlt évtizedekben rem ény nem volt arra, amilyen lehetőségeik az önkormányzatoknak ma kinálkoznak. Mások egyenesen kijelentették, hogy sohasem támogatták ilyen mértékben a kistelepüléseket, mint a rendszerváltás óta. Nagyot nyertünk, mondta valaki. Még két év, és rendben van a falunk, tette hozzá. Hölgyeim és uraim! Figyelemreméltó szavak. Még azokkal a megkötésekkel is, amelyeket egyébként osztok, amelyekről Vékony Miklós képviselőtársam oly plasztikusan és hihetően beszélt. Tisztelt Ház! Megcsalhatnak a benyomásaim, még az a l átvány is, hogy amerre a megyében jártam a nyáron, hogy úgy mondjam, fel van túrva minden, árkok földhányásai virítanak, bármerre jártam, amelyek gáz- és vízvezetékeket rejtenek majd, utak javítása folyik, s a telefonhálózat kiépítése zajlik. Mondom, érzék csalódásnak is ki lehetek téve, de a területfejlesztési minisztériumtól bármely képviselő által beszerezhető táblázatok talán mégis meggyőzőek. Különösen a Fejlesztési célú ráfordítások területi megoszlása címet viselő elgondolkodtató. Recessziós években é s ilyen költségvetési terhek mellett ennyit fordítani ezekre a célokra, nos, erről nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez már talán közel stratégiai jelentőséggel bír. Másképpen közelítve megállapítható: olyan mozaikos szerkesztésű területfejlesztési gyakorlat fo lyt, amelynek politikai előfeltevései e határozatba épített gyakorlat szerint be is építhetők. (17.00) Vagyis lett volna miről beszélni éppen az előterjesztőnek. Nem lehet nem egyetérteni a határozati javaslat első szakaszának meghatározó gondolatával. "Mi ndenekelőtt mérsékelje az átalakulás során felerősödött, a területi gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségeket Kelet- és NyugatMagyarország között." Ebből következik minden egyéb. Ehhez ha szabad hozzátennem a magam véleményét. Meggyőződésem, hogy amit ez a mondat tartalmaz, az a rendszerváltás parlamentjének nem csupán gazdasági vagy Politikai kérdés kell hogy legyen. Morális kötelezettsége is. És nemcsak a Parlamentnek és a Kormánynak, hanem Budapestnek és az ország tehetősebb részének is.
