Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - Kérdések - ELNÖK(Vörös Vince): - ELNÖK(Vörös Vince): - KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági bizottság alelnöke:
224 Kérem az elnök urat, hogy mivel a Ház határozatképessége kérdéses, illetve határon van… (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon. — Dr. Tóth Albert: Pont a FIDESZ miatt van!) …, biztosítsa számomra a lehetőséget, hogy kérdésemet feltegyem. Ígérem, rendkívül rövid leszek. (Zaj. — Szauter Rudolf, majd őt követően több hang a jobb oldalról: Hol a FIDESZ?) ELNÖK(Vörös Vince) : Képviselőtársamnak valóban igaza van, de úgy látom, a saját frakciójából is nagyon sokan hiányoznak. (Közbekiáltások: Hol a FIDESZ? Inkább átülünk!) Döntés el nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentésről: Az alkotmányügyi bizottság, valamint a mezőgazdasági bizottság jelentése dr. Kávássy Sándor (FKgP) az igazságügyminiszterhez intézett a kényszerkisajátítások orvoslása és a közbirtokossági javak helyreállítása tárgyában benyújtott interpellációjának kivizsgálásáról ELNÖK(Vörös Vince) : Képviselőtársaim! Az interpellációkkal folytatjuk. Dr. Kávássy Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője a kényszerkisajátítá sok orvoslása és a közbirtokossági javak helyreállítása tárgyában benyújtott interpellációja ügyében a mezőgazdasági, valamint az alkotmányügyi bizottság jelentést terjesztett elő 10542es és 12755ös számon. Ezeket képviselőtársaim kézhez kapták. Megkérde zem dr. Kis Zoltánt, a mezőgazdasági bizottság előadóját, kívánjae a bizottság jelentését szóban kiegészíteni. (Dr. Kis Zoltán bólint.) Igen, átadom a szót. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán, a mezőgazdasági bizottság alelnöke KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági biz ottság alelnöke: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy igencsak korosodó interpelláció van itt előttünk: 1992. június 23ára datálódik — immár másfél éves. Úgy gondolom, mindnyájunkat elszomorí t ez a folyamat, ami ebben a Házban az interpellációk kapcsán lassan kialakult. Szerencsére sikerült azért két bizottságunknak valamiféle egységes véleményt kialakítani. Kávássy Sándor interpellációjában azt sérelmezte, hogy a korábbi közbirtokosságok, val amint az önkormányzatok tulajdonában lévő földek kárpótlása nem történt meg, és kérdezte a miniszter urat, hogy erre nézve az Igazságügyi Minisztériumnak mint tárcának vane valamilyen elképzelése. Mind a földművelésügyi miniszter, mind pedig az igazságügyminiszter levelében kifejtette, hogy a téma kettős, összetett: részben a közbirtokosságok mint korábbi közös tulajdonok kárpótlása megtörtént, a törvény hatálya alatt bárki benyújthatta ez irányú igényét, és meg is kapta ezt követően kárpótlási jegyét. Az önkormányzatok esetében más helyzet állt elő: annak idején, 1991ben Remport Katalin, Markó István és én tettünk egy bátortalan kísérletet annak érdekében, hogy az önkormányzatok az állami tulajdonból visszakaphassák azt a földterületet, amelyet korábban tulajdonban tartottak. Ezt a Ház nem értékelte: leszavazta — valószínűleg talán egy kicsit elhamarkodottan, hiszen az igazságügyminiszter úr levelében utal arra: a törvényhozás remélhetőleg most, így utólag már másképpen értékelné ezt a dolgot, de nincs m ás út, ezt a békát le kell nyelnünk. Az önkormányzatok mindössze abban reménykedhetnek, hogy a korábban kijelölt kárpótlási földalapokból el nem kelő, állami tulajdonú földek 1993. december 31ét követően az önkormányzatok tulajdonába fognak kerülni. Kevés vigasz, de sajnos, ez van, ezt kell tudomásul venni. Kialakultak a kárpótlással, valamint a részarányföldtulajdonok kiosztásával kapcsolatosan azok a kisparcellák, amelyek közös hasznosítása és bizonyos községi mezőgazdasági termelést folytató javak észs zerű hasznosítása megkövetelné a régi közbirtokossághoz hasonló, modernizált rendszer visszaállítását. Erre nézve mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind pedig az Igazságügyi Minisztérium fogadókésznek bizonyult, és ez év áprilisában olyan értesítést kap tam a két szaktárcától, miszerint a készülő földtörvényben erre külön rendelkezéseket fognak kidolgozni, amelyek érinteni fogják részben a közös tulajdont, részben pedig a magántulajdonban lévő kisparcellák közös használatát annak érdekében, hogy az esetle ges vetésforgót, az izolációs rendszert ki tudják alakítani. Ezt tudomásul vettük, és bíztató jelnek tartjuk. Reméljük, hogy a két tárca ezen
