Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A kárpótlás iránti kérelmek benyújtásának határidejéről és az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VONA FERENC, DR. (MDF)
2176 kormányzat, amikor a sorozatok felfüggesztését megszüntette, és egységesen rendelkezik ebben a jav aslatban arról, hogy évente hat hónapra valamennyi kárpótlási jegy beváltását felfüggeszthetik. Hisz nem tudjuk, milyen kínálat lesz a piacon állami vagyonból, amellyel az új kárpótlásra jogosultak valóban azt érezhetik, hogy némiképpen tulajdonossá is vál nak, és nem lesznek kénytelenek esetleg 30 — 50%os árfolyamon értékesíteni jegyeiket. Ez a veszély is benne van. Nagyon örülnék, ha ezeket el tudnánk kerülni. De akkor — és ezt méltán elvárhatta volna valamennyi, a 386 képviselő, ha ehhez az előterjesztéshe z — igenis kellett volna egy modellezési rendszert lerakni, amely nem így, az indokolásban két sor erejéig prognosztizál milliárdokat, hanem a Kárpótlási Hivatal jelentésének mellékletével olyan helyzetbe hoz bennünket, amikor is tudjuk a döntésünk felelős ségét vállalni, és nem hagyjuk a következő kormányra, illetve az 1994es évben újévi ajándékként ennek a társadalomnak azokat a terheket, amelyeket szerintem jelen pillanatban feleslegesen fog viselni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszön öm. Megadom a szót dr. Vona Ferenc képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Vona Ferenc (MDF) VONA FERENC, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Ahogy hallgatom az ellenzéki felszólalásokat, egyre jobban a világkiállítási expovita idéződik fel bennem. Amikor is az ellenzék részéről — kivéve az MSZPt — egyértelműen elutasításra talált annak idején az expónak az ügye. Azt hiszem, azért nem támogatja ezt, ahogy Kis Zoltán képviselőtársam elmondta, akit nagyon nagyra becsülök és kedvelek: a '94es választás közeledik. Tehát, ha ezt a kormánykoalíciónak sikerül végrehajtani, akkor nekik ez egy kudarc tulajdonképpen, mert azt a kormánykoalíció hajtotta végre. Ha pedig nem sikerül, akkor pedig az ő terhük lesz, amennyiben kormányzati pozícióba kerü lnek '94ben. Tehát, ha sikeres, akkor azért, az erősíti a jelenlegi kormánykoalíció esélyeit 1994ben, ha sikertelen lesz, akkor pedig az ő problémájuk lesz, hogy így mondjam, az ő asztalukra kerül ez. Tehát megértem azt, hogy ő azt mondja: ez tulajdonkép pen választási fogás. De azt hiszem, amikor ezt a közel 60000 főt, akik ilyenolyan okból… Bár nem szívesen nézek viszsza, de azért emlékeztetnem kell Kis Zoltán képviselőtásamat, elmondtam már valóban a kárpótlási törvény vitájában is és a szövetkezeti tö rvény vitájában is: ha visszaemlékszik rá, neki is tudni kell azt, hogy összeszámolták annak idején, körülbelül mennyi időt szentelt ennek az akkori televízió. Kérem szépen, körülbelül négy óra hosszat vagy valami kicsikével többet. Ami véleményem szerint sokkal kevesebb, mint amennyit a női intimbetétekről hallhatunk évente általában. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom a különbséget, hogy mennyivel fontosabb ez a társadalom számára. Tehát én ebben bizonyos fokú — hogy így mondjam — igazságot látok. A másik , ami sokkal fontosabb talán, ezt mondanám Kis Zoltán képviselőtársamnak, Glattfelder Bélának is: nem hittek benne igen sokan ilyen vagy olyan okból. Ezen lehetne vitatkozni, azt hiszem, ez is igaz, hogy milyen propaganda volt, félelem volt vagy a reprivat izációban bíztak sokan, hogy ezt a lehetőséget elvesztik, amennyiben esetleg beadják az igényüket, most a korlátozott kárpótlással kapcsolatban és akkor nem részesülnek abból, amit sok pártvezető — nem a sorainkból — hirdetett. A másik, ami nagyon lényeges : átmeneti időben az emberek nem hisznek még a jóban sem. Nem hittek tulajdonképpen abban, hogy egyáltalán lesz itt föld, lesz itt becsülete a kárpótlási jegynek. A másik pedig, hogy nem adták be pontosan az igényüket. Azt hiszem, ez azoknak a körében van inkább, és ezért hiszek abban, hogy valóban nem lehet több 3 — 5 milliárd forintnál ez az igény, mert azt hiszem, azok köréből kerülnek ki ezek az emberek, akik főleg tanyán, vidéken élnek, akik tényleg kevesebb információhoz jutottak, tehát azok köréből ker ül ki az a többség, amely nem nyújtotta be kárpótlási igényét, és a jogvesztő határidőt tulajdonképpen nem tartotta meg.
