Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KOVÁCS PÁL, DR. az MSZP vezérszónoka:
2153 Magának az ellátás hatékonyságának kérdését is érdemes legaláb bis vázlatosan áttekinteni. Itt két dologról lehet szó. Az egyik az, hogy vajon a jogosultak milyen arányban részesülnek, hányadrészük részesül szociális ellátásban. Vannak erre vonatkozóan megbízható adatok is ma már, és ezek azt mutatják, hogy rendkívül nagy a szórás. Vannak önkormányzatok, ahol meglehetősen nagy azoknak az aránya a jogosultak körén belül, akik megkapják az ellátást, másutt éppen a helyi rendeletek hibás volta miatt ellenkező irányú folyamatot lehet észlelni. Fontos az is, hogy milyen mér tékben tudnak ezek az ellátások hozzájárulni a támogatottak szociális biztonságához. Különösen a kistelepüléseken, különösen a sok munkanélkülivel bíró kistelepüléseken bizony ezeknek az ellátásoknak az anyagi hatékonysága rendkívül kicsi. Tapasztalható eg y nem új jelenség is, olyan, amit felerősít ez a törvény, és ezt sem próbálja módosítani, ilyen irányban sem próbál változtatni a benyújtott javaslat. Ez abban áll, hogy a rászorultsági elvnek természetes mellékhatásaként megjelenik igen sok helyen — főleg a kistelepüléseken — az érdemesség elve. Igen sok, igen nehéz dolog a falvakban szociális segélyezést folytatni, hiszen ez idegen a falusi ember gondolkodásától, de ahol csinálják — és sok helyütt kénytelenek csinálni — sajnos, nagyon sokszor tapasztaljuk , hogy még rendeletben is, leírt szövegben is megjelenik az érdemesség elve. Fontos dolog az, hogy a törvény nem teszi egyszerűbbé az úgynevezett kategoriális feltételeit egyegy ellátásnak. Itt arról van szó, hogy a jövedelmi feltételeken túli feltételek elég bonyolultak, és ezeknek a kiszélesítése egyre jobban szűkíti az ellátásra jogosultak körét. De nemcsak ez a baj vele, hanem az is, hogy ezzel együtt növeli a hivataloknak a diszkrecionális jogát, és ennek következtében a jogosultságok bizonytalanná vá lnak. Sokszor lehet tapasztalni azt is, hogy az önkormányzati szociálpolitikában igen kevéssé alkalmazzák a méltányosság elvét, ilyen alig jelenik meg a helyi szociálpolitikai gyakorlatban. Fel kell figyelni a törvényalkotásnak erre, mert hiszen ez egy élő tendencia. Ritkán ugyan, de találkozunk ellenkező irányú és nagyon jó irányba mutató törekvésekkel is, amelyek elsősorban abban fogalmazhatók meg, hogy sok önkormányzat éppen a saját terhelésének csökkentése érdekében, a rászorultak jobb ellátása érdekébe n helyi minimumokat állapít meg, helyi normatívákat próbál bevezetni — nemcsak próbál, hanem be is vezet — , van olyan is, ahol rosszul állapítják meg ezt a helyi normatívát, és csődbe jut az egész rendszer, de vannak sikeresen működők is. Nagyon fontos dol og, hogy úgy kellene ezt a törvényt átalakítani, ha már hozzányúlunk, hogy ilyen irányba terelje el az önkormányzati szociálpolitikát. Ehhez persze információra is, több információra és egy kicsit több pénzre is szükség lenne. Végezetül összefoglalóan úgy tűnik, hogy nálunk is megjelentek az önkormányzati szociálpolitikában elsősorban azok a jelenségek, amelyek egy szociális háló kiépítését mindenhol a világon kísérnek, és amelyek negatív mellékhatásnak tekinthetők, így az alacsony segélyszint, a nem teljes igénybevétel, a szegénységi csapda, a részleges jogosultság. Mindenhol, ahol ilyen rendszereket építettek, a kiépítés során ezek megjelennek. Végül is a kérdés az, hogy kelle ezt a törvényt és most kelle módosítani. Mi azt mondjuk, hogy nagyon sok tekin tetben kell ezt módosítani, de azt is mondjuk, hogy talán jobb lett volna megvárni, hogy ennek az évnek tapasztalatait — és valós tapasztalatait — , az önkormányzati szociális tevékenység minden részletére kiterjedő tapasztalatokat fel lehessen dolgozni és úgy benyújtani a Parlamentben. Vannak a törvénynek részkérdéseivel kapcsolatban is kifogásaink, amelyeket az általános vita során és a részletes vita során is el fogunk mondani. Összességében az a véleményünk, hogy a törvény egy rossz irányú elmozdulást je lent a magyar szociálpolitikában, ezért bizony nagyon sok helyen módosításra szorulna, és mi nem tudjuk elfogadni
