Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2154 azt, hogy ez a törvény kis döccenőkkel működik. Nekem az a véleményem, ismerve az önkormányzati szociálpolitikát elég részletesen, hogy nagy d öccenőkkel működik ez a törvény, és a módosítás a döccenőket okozó jelenségeket nem küszöböli ki a szociális törvényből. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik Frajna Imre képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetsége kép viselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Frajna Imre a FIDESZképviselőcsoport nevében FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Habár a megalkotásakor sejthető volt, hogy ez a törvény nem az örökkévalósá gnak készül, de azt hiszem, azért arra senki nem számított, hogy az egyéves korát sem fogja nagyobb átszabás nélkül megérni. Az egyrészt persze lehet dicsérete egy kormányzatnak, amely fölfigyelvén a törvény működésének a hiányosságaira, különösebb presztí zsszempontok nélkül hajlandó roppant időben korrigálni a felfedett hiányosságokat, és lehet másról is szó. A javaslat egyik része valóban ilyen technikai pontosításokat tartalmaz, a másik része merőben másról szól, némelyik módosítás kifejezetten megmagyar ázhatatlan, hogy miért került ide a Ház elé. Több dicsérő felszólamlás hangzott el a törvény hatásosságát illetően. Én azért azt javasolnám mindenkinek, hogyha lehetősége van rá, ne próbálja ki azt a szociális biztonságot, amit e törvény alapján kaphat, jo bb ezt azért kipróbálás nélkül hagyni. (17.40) A javaslatot három szempontból igyekszem megvizsgálni. Az egyik az, hogy szükségeseke a benne foglalt intézkedések; a másik az, hogy végrehajthatóke ezek az intézkedések a törvény tervezete szerint; harmadré szt pedig, hogy vane rájuk fedezet valahol előírva, vagy pedig a kormányzat — most már jó szokásaként — ismét más kontójára próbál ígérgetni. Tehát a törvényben létezik egykét nehezen megmagyarázható momentum. Az egyik ilyen, amit hagyatéki teherként hal lgathattunk a miniszteri expozéban is. Ezzel a hagyatéki teherrel több probléma van. Egyrészt rávilágít hazai joggyakorlatunkra, amikor egy Ptk.ban szabályozott kérdést egy merőben más törvényben próbálunk újraszabályozni. Ez egyébként azt fogja eredménye zni, hogy a polgárjoggal foglalkozó jogászoknak hosszú ideig nem fog a tudomására jutni, hogy a hagyatéki teher megváltozik, hiszen nem valószínű — ha valamelyik ügyvédnek nincs különösebb affinitása a szociális ügyekhez — , hogy a szociális törvényben fogj a keresni a hagyatéki eljárások megváltoztatását. A nagyobbik baj ezzel a módosítással, hogy rengeteg problémát vet fel a végrehajtás során. Hogy a legegyszerűbbet említsem: mi történik akkor, amikor a tartásra kötelezhető, de a tartási kötelezettségének e leget nem tevő személy nem azonos az örökössel. Ebben az esetben igen nehéz az elvi megmagyarázása annak, hogy a hagytéki terhet miért az örökösre róják ki. Azt is lehet tapasztalni, hogy a kormányzatnak időnként vannak roppant szívós törekvései, amelyek i dőről időre előkerülnek, és némelyik a Házban rendszeresen el is bukik; ez egy idő után elveszi a kormányzat kedvét attól, hogy próbálkozzék. Az első törvénynél is megtaláltuk ezt a csodálatos pontot, ami arról szólt, hogy a népjóléti miniszter korlátlan m éltányossági jogkörrel rendelkezhet a gyermeknevelési támogatás odaítélésében. Most ismét megtaláljuk azt a pontot — persze, most már nem korlátlanul — , ami úgy szól, hogy ennek alapján különös méltányosságot is igénylő esetben akár egy gyermektelen millio mos részére is két évre megállapíthatja a népjóléti miniszter a gyermektartási segélyt, és további két évvel meghosszabbíthatja, noha a törvény tárgyalásakor pont az a kompromisszum született, miszerint pontosan meghatározzuk a paramétereket, hogy a minisz ternek mely feltételek
