Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KOVÁCS PÁL, DR. az MSZP vezérszónoka:
2151 az asszonyokat zárja ki, akiknek a lakóhelyén évt izedek óta nem volt munka, most sincs munka, feltehetően a jövőben sem lesz, vagyis azokat, akik a legelesettebbeknek számítanak Magyarországon. Különösen fontos, hogy felfigyeljünk egy olyan jelenségre, amelyet ebben az évben lehet tapasztalni, hogy a nag ycsaládosok körében nagyon erős tempóban növekszik a munkanélküliség. Tessék megnézni a Statisztikai Hivatal adatait: az augusztusi adatok úgy szólnak, hogy azon családok körében, ahol három vagy annál több gyerek van, öt vagy annál nagyobb létszámú család , a munkanélküliség 24,2%os. (17.20) Mi most azt mondjuk, hogy ezeknek az asszonyoknak, akik ezekben a családokban élnek, továbbra se legyen joga, vagy legalábbis nagyon korlátozott mértékben legyen joga hozzáférni a gyermeknevelési támogatáshoz. Ezt mind enképpen módosítani kell, azonban ez a módosító javaslat nem tartalmazza. Igaza van a miniszter úrnak abban, hogy sokan vártuk nagyon a szociális törvényt, és még akkor is nagyok voltak a várakozásaink, amikor kiderült, hogy nem szociális törvény, hanem a szociális ellátásokról szóló törvény fog megszületni, és bizony, nagyon nagy volt a csalódásunk is. Többek között azért, mert hiszen ez a törvény érintetlenül hagyja a szociális rendszernek egy jelentős részét. Mármost a kérdés az, hogy miért baj ez. Miért baj az, hogyha a szociális rendszer mint egész, nem változik — akár egy törvény hatására is, mert hiszen egy törvénnyel lehet ezt befolyásolni? Az első számú probléma az, hogy tovább tart az a jelenség, ami az ellátandó feladatok és a szociális intézményr endszer közötti ellentétben jelenik meg — abban tudniillik, hogy az ellátandó feladatoknak nem felel meg az intézményrendszer. Mi mégis azt akarjuk, hogy ez a meg nem felelő intézményrendszer lássa el azokat a feladatokat, amelyek jelentkeztek az utóbbi év ekben. Miről van itt szó? Először is megjelent egy sereg új feladat, például a munkanélküliséggel kapcsolatos szociális problémák kezelése. Erre az intézményrendszer nem alkalmas, nem erre jött létre — a szociális rendszerről beszélek csak. Másodszor: megj elent a tömeges ellátás igénye, amelyre a magyar szociálpolitikai rendszer nem szerveződött, nem erre alkalmas. Harmadszor: megjelent az az igény a magyar lakosságban is, amit úgy fogalmazhatunk, hogy általában a demokrácia iránti igény, általában a részvé tel iránti igény — a szociális ellátásban való részvétel iránti igény is. Ennek biztosítására ez az intézményrendszer nem alkalmas. Ugyanakkor sem a törvény, sem a módosítására beadott törvény nem próbálja olyan irányba terelni, olyan irányba alakítani a m agyar önkormányzati szociálpolitika intézményrendszerét, hogy legalább valamilyen mértékben mozduljon el erre. Fontos azért is ez a kérdés — már tudniillik az, hogy nem rendszerelvű változtatást hoz sem a módosítás, sem az eredeti törvény — , mert megjelent ek a magyar szociálpolitikában új szereplők. Ezek az új szereplők az elmúlt években egyre nagyobb számban jelentek meg, és egyre erőteljesebben vesznek részt a szociális tevékenységben, és nagyon jó, hogy ez így van, de köztük és a régi szereplők közötti f eladatmegoszlás, a köztük és a régi szereplők közötti harmónia, tevékenységük kiegészítő jellegének a megfogalmazása nem található ebben a törvényben — a módosításban sem. Fontos lenne azért is a rendszerelvű felfogás e tekintetben, mert eltűntek régi szoc iálpolitikai szereplők. Tessék arra gondolni, hogy a magyar szociálpolitika középszintje, a vállalati szociálpolitika, milyen sok feladatot vállalt magára — mert kénytelen volt magára vállalni. Ez így tényleg nem jó, de ezeket a feladatokat valakinek el ke ll látni akkor, hogyha a vállalati szociálpolitika leveti magáról — márpedig levetette magáról.
