Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2147 idézem: "Az önkormányzatok részéről jogos igényként merült fel, hogy a törvény meghatározott feltételek mellett tegye lehetővé az önkormányzatok számára is az érintettek foglalkoztatásba történő be vonását." Közhasznú munka keretében történő foglalkoztatásra eddig is volt lehetőség. Amennyire módjukban állt, az önkormányzatok éltek is ezzel. Tudjuk, nem igazán hatékony formája ez az aktív foglalkoztatáspolitikának, hiszen az esetek igen jelentős rész ében afféle második segélyezési formaként funkcionál, mert nincs elegendő ilyen munkavégzési keretben kiadható munkafeladat, másfelől nincsenek meg a megfelelő munkaszervezési feltételei annak, hogy ezt megfelelően, ellenőrzötten lehessen végezni. Ehhez ké pest most előírni az önkormányzat által kötelezően, hogy valaki dolgozzon, ez elég furcsa megoldásnak tűnik. Hiszen a probléma által különösen sújtott településeken teljesen nyilvánvaló módon az összes ilyen jövedelempótló támogatásban részesülő állampolgá rt foglalkoztatni egész egyszerűen lehetetlenség lesz. Akkor pedig ki, hogyan, milyen elvek alapján fogja eldönteni, hogy kire rója ki a kötelező munkavégzést és kire nem. Nagyon súlyos problémája ennek a megoldási javaslatnak az is, hogy összemossa a segé lyezési állapot és a munkavállalói állapot közötti különbséget, holott éppen az volna a fontos, hogy ez a két státus nagyon erősen különbözzön egymástól. Összemossa azzal, hogy olyan bérezési feltételeket állapít meg, amelyek egy tényleges munkavégzés eset én elfogadhatatlanok, másrészt pedig azzal is, hogy a közösségi munka címen bevezetett új megoldás esetében úgy kényszeríti munkavégzésre, hogy a munkavállalói jogok jelentős része nem kapcsolódik ehhez a munkavégzéshez, tehát a jogosultság szempontjából n em számít igazán munkaviszonynak. Azt gondolom, ha ilyen típusú részidős foglalkoztatásában gondolkodunk a munkanélkülieknek, akkor tessék erre rendes részmunkaidős foglalkoztatási konstrukciókat kialakítani. (16.50) Felhívnám a figyelmet arra, hogy az akt ív foglalkoztatáspolitikai eszközök között ezek a részmunkaidős foglalkoztatási formák elenyésző szerepet játszanak; az összes aktív eszközökre rendelkezésre álló pénzforrásnak mindössze 1,6%át fordítják erre a célra, holott nemzetközi összehasonlításban a nyugati országokban a részmunkaidős foglalkoztatással igen sok problémát hatékonyan tudnak kezelni. Végül, de nem utolsó sorban azt gondolom, hogy ezek a foglalkoztatási formák, noha nem nevezhetők kényszermunkának, mert nem kényszerítik a munkavégzésre a segélyezettet, csak megvonják a segélyét, ha nem hajlandó végezni a munkát, de ettől függetlenül nagyon erős kényszer alkalmazását helyezik kilátásba. Egy kényszerítőeszközként funkcionálnak, és szélsőséges esetben bizony előfordulhat, hogy egy polgármes ter a vállalkozó barátja számára ilyen módon közvetít ki 6600 forintos havi bérezéssel olcsó munkaerőt, s ha netán az olcsó munkaerő nem hajlandó ezekbe a megalázó feltételekbe belemenni, akkor még mindig van annyi haszna belőle az önkormányzatnak, hogy há rom hónapra megvonhatja a támogatást, és ezzel kíméli az önkormányzat pénztárcáját. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket az érintett, válsághelyben levő régiókra koncentrált foglalkoztatáspolitikai eszközökkel kell megoldani és nem ilyen típusú megoldáso kkal. Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudja támogatni. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kapitány Ferenc, a Kisgazdaképviselőcsoport vezérszónoka. Felszólaló: Kapitány Ferenc a Kisgazdaképviselőcsoport nevében KAPITÁNY FERENC, a Kisgazdaképviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális törvény hatálybalépésétől eddig eltelt idő tapasztalatai azt igazolják, hogy a törvény a szociális bizto nság egyik igen fontos elemeként minden hangoztatott kritikája ellenére jól működött, de finomításokra szorul. Újszerűsége ellenére az
