Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2148 önkormányzatok, elkészítve a végrehajtást szolgáló saját rendeleteiket, egyre hatékonyabban dolgoznak a törvényi rendelke zések végrehajtásán. Most már az lenne a kívánatos, hogy a törvényt generális változtatás nélkül néhány évig hagyják működni. Ez a végrehajtásán dolgozó személyek, de az érintett állampolgárok érdekében is elvárható lenne. Most kezd kialakulni az összhang az önkormányzati, a munkaerőfoglalkoztatási és a társadalombiztosítási szervek eljárási gyakorlata között, ami a gyors és érdemi segítségnyújtás adását jelenti a rászoruló állampolgárok részére. Ehhez szükség volna arra is, hogy az együttműködésre kötelez ett szervek is megismerjék a törvény célját és főbb jogintézményeit. A korábbi gyakorlat helyett nehezen érvényesül a törvény célja, vagyis törvény alapján kapjon segítséget a rászoruló, aki a törvényi feltételeknek megfelel, és ne kivételesen, méltányossá g alapján. Sokan megalázónak tartották, hogy segélyt kérjenek. Nagyon fontos a szociális törvény által bevezetett, rászorultságtól függő szociális ellátásokra való jogosultság megállapítása szempontjából irányadó jövedelemfogalom pontos meghatározása, amit ez a módosítás megold. Pontosan meghatározza, hogy mi tartozik a jövedelem, a vagyon és a rendszeres pénzellátás fogalma alá. Itt említem meg, hogy külön törvénymódosító javaslatot kellett benyújtanunk a személyijövedelemadótörvénnyel kapcsolatban alig k ét héttel ezelőtt, mert például a temetkezési segélyt is adóztatható jövedelemként kezelte. Sikerült a szociális juttatások indokolt részét a jövedelemadófizetési kötelezettség alól kivonni. Ezért is nagyon örvendetes számunkra, hogy egyértelművé teszi a jövedelem jellegű, egyébként szociális jellegűnek is minősíthető fogalmakat. Most minden érdekelt, úgy az érintett személyek, mint az önkormányzat is, világosan látja a kötelező és a lehetőség közti eltéréseket. Példával illusztrálva. Egyértelműsíti az ese teket, hogy a jövedelemadópótló támogatás megállapítása mikor nem tagadható meg. Így a példánál maradva kimondja, hogy a jogosultság megnyílik akkor is, ha a munkanélküli a járadék folyósítása után nem tud elhelyezkedni, vagy elhelyezkedik ugyan, munkavis zonya azonban ismételten megszűnik, és újabb járadék folyósítására nem szerez jogosultságot. Vagy a jogosultság akkor is megállapítható, ha a munkanélküli a járadék folyósítása alatt újabb munkaviszonyt létesít, vagy átképzésben vesz részt, az újabb munkav iszony megszűnése után azonban járadékra még nem lesz jogosult. Átképzés esetén a szabály úgy módosul, hogy ha átképzés után sem tud elhelyezkedni, és már járadékra sem jogosult, a jövedelempótló támogatást részére meg kell állapítani. Mindennek egyetlen feltétele, hogy a munkanélküli a munkaügyi központtal végig kapcsolatban legyen, együttműködjön. Vagyis a támogatás akkor sem állapítható meg, illetve nem folyósítható, ha az önkormányzat közhasznú vagy egyéb munkahelyet ajánl fel, és ez t a munkanélküli nem fogadja el. Ez is bizonyítja — és szerencsésnek tartjuk — , hogy az önkormányzatok aktívabban kapcsolódhatnak be a munkanélküliek foglalkoztatásába, és megragadhatják a lehetőséget e társadalmi réteg munkába állítására. Még egyszer aláh úzom: ha nincs együttműködés, nincs jövedelempótlás. Nagy érdeme a javaslatnak, hogy a fentiek mellett szabályozza a közösségi munkavégzés fogalmát. Sok vitát fog kiváltani, de mégis indokolt elfogadni, hogy az önkormányzatok aktívabban kapcsolódjanak be a munkanélküliek foglalkoztatásába, közhasznú munkában való részvétel felajánlásával a munkanélküliek részére. Hasonlóan egyet lehet érteni az úgynevezett közösségi munkavégzés céljával és bevezetésével. Elsősorban a községben a lakosság egyetértésével fog találkozni mindkét jogintézmény bevezetése, az önkormányzatok érdekeltségét pedig a törvényi szabályozás igyekszik messzemenően biztosítani. Két lényegi változtatásról érdemes szólni, egyetértve a változtatás indoklásával. Először: indokoltnak látszik, hog y az önkormányzattól rendszeres szociális segélyben részesülő állampolgár, akinek tartásra képes és kötelezhető hozzátartozója nincs, de ingatlan vagyonnal rendelkezik, a
