Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
2110 Gyakorlatilag sem érdemes tehát a parlamentarizmus működési funkcióit megsérteni a csatlakozó módosító indítványok csökkentése érdekében. Tisztelt képviselőtársaim! Továbbra is nyugtalanító számomra az ügyrendi bizotts ág álláspontja a kivételes eljárás szabályozása tekintetében. Az általános vita során már említettem ezt a problémát, és most vissza kell térnem rá. Arról van ugyanis szó, hogy ebben az eljárásban kizárólag egy parlamenti bizottság bírálná el a módosító in dítványokat, és az Országgyűlés előtt nem lenne más választás, mint a bizottság által támogatott indítványokkal együtt egészében elfogadni vagy egészében elvetni a javaslatot. E megoldással kapcsolatosan az alkotmányügyi bizottságban elhangzott az az érv, hogy a bizottságok részkérdésekbeli döntési hatásköre a nyugati demokráciák parlamentarizmusában is ismeretes. Úgy gondolom, hogy elvileg valóban nem öszszeegyeztethetetlen ez az ügydöntő kompetencia a parlamentarizmussal szembeni követelményekkel. Meg kel l azért jegyeznem, hogy a magyar Országgyűlés parlamenti bizottságai funkciójukat tekintve véleményező, javaslattevő bizottságok. De — nem vitatva e konstrukció elvi megvalósíthatóságát — úgy gondolom, amikor erről döntünk, mérlegelnünk kell a modell magya rországi megvalósíthatóságát is. Azokban a nyugati demokráciákban, ahol a bizottságok egyes törvényjavaslatok kapcsán határozathozatali felelősséget viselnek magukon, a bizottságok egyes országokban képviselőként kialakított, komoly szakértői bázissal rend elkeznek, törvényalkotási tempójuk lényegesen alatta van az itteninek, képviselői munkájuk tárgyi, anyagi feltételei viszont sokkal kedvezőbbek. Egészében a nyugati demokráciák parlamentjeiben az objektív körülmények sokkal felkészültebb, sokkal megalapozo ttabb munkát tesznek általában lehetővé, mint nálunk. Az a körülmény, hogy a magyar Országgyűlésben a törvényjavaslatok több különféle tárgyalási szakaszon mennek át, így két olvasatban vitatja meg azokat a Ház teljes ülése, továbbá több hatáskörrel rendel kező bizottság is megvizsgálja az előterjesztéseket, ugyancsak két szakaszban, elegendő biztosítéknak látszik arra, hogy az egyes szakaszokban a törvényalkotásban részt vevő egyes tényezők felkészültségében való esetleges kimaradások, hiányok ne nyomják rá a bélyegét a törvényalkotás munkájára. A többszakaszos és többbizottságos eljárás ugyanis a többszörös korrekció lehetőségét tartalmazza, és ezt valósítja meg az is, hogy a végszavazásnál az Országgyűlés a javaslatról részleteiben és egészében is teljes ülésen dönt. A kivételes eljárásban viszont a bizottság munkájával kapcsolatban semmiféle korrekcióra nincs lehetőség, ha az Országgyűlés az ügyrendi bizottság javaslatát elfogadja. Úgy gondolom, megengedhetetlen, hogy a kivételes eljárásban meghozott dönt ések — leszámítva az egyharmados szavazattámogatást sem elérő és ebből kifolyóan nyilvánvalóan alaptalan javaslatok elutasítását — korrigálhatatlanok legyenek. A bizottsági vitában Szigethy István SZDSZes képviselőtársam arra hivatkozott, hogy a kivételes eljárások útjára általában nem fontos törvényjavaslatokat engedünk. (12.30) Úgy hiszem, bármennyire is indokolt a törvényjavaslatok közötti megkülönböztetés fontosságuk szerint, annyira nem fontos törvényjavaslat nincs, hogy az selejt lehessen. Ha csak az eddigi működésünket nézzük, a kivételes eljárások során mindig is akadtak olyan javaslatok, melyeket az Országgyűlés teljes ülésében máshogy ítélt meg, mint a kivételes eljárás során eljáró bizottság. Egyetlenegy olyan kivételes eljárásban elfogadott törv ényünk sincs, melyben az Országgyűlés teljes ülése mindenben az eljárt bizottsággal azonos döntést hozott volna. Erre figyelemmel megkockáztatom, hogyha az ügyrendi bizottság mostani javaslatát elfogadjuk, kivételes eljárásban a jövőben egyetlenegy törvény javaslat sem fog megszületni, mert az előterjesztő a végszavazások előtt egyetlen lehetséges megoldásként — ha ugyan a Ház most a Házszabályok ez irányú módosítását is megszavazza — azok visszavonására fog kényszerülni. Esetleg előfordulhat
