Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
2111 kompromisszum a z előterjesztő, illetőleg az Országgyűlés részéről, beletörődés ilyen vagy olyan rossznak tartott megoldásba, ami nem fog törvényhozási munkánk díszére válni. Úgy gondolom, a kivételes eljárások esetében a most hatályos szabályozás az, ami mellett az intéz mény a funkcióját még be tudja tölteni, ezért javaslom, hogy képviselőtársaim e tekintetben a hatályos szabályozást tartsák fenn. Komoly problémát jelent véleményem szerint Tölgyessy Péter képviselőtársamnak az érdekképviseletek bizottsági részvételével ka pcsolatos javaslata. Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy az érdekképviseletek tevékenységét, és egyáltalán a civil társadalom jelzésrendszerét az ország sorsát alakító lépések kialakítása kapcsán, és ennek keretében a törvényhozási tevékenység során, mellőzhetetlennek és nagyon fontosnak tartom. A civil szféra és az érdekképviseletek véleménye és jelzései a törvényalkotás munkájában mind az előkészítő — így nyilvánvalóan elsősorban a Kormány — , mind a törvény tényleges megalkotói számára nélkülözhetetl en segítséget jelentenek. Ezen túlmenően az érdekképviseletek és civil társadalmi szerveződések véleményeivel találkozó országgyűlési, kormányzati politikai döntéseknek nagyobb a társadalmi legitimáltsága is. Különösen igaz ez most, amikor a többpártrendsz er — történelmi távlatokat nézve — még csak gyerekcipőben jár hazánkban. Mindezek hangsúlyozása mellett is világosan látnunk kell, hogy az érdekképviseletek véleménynyilvánítása nem eredményezheti e szerveződéseknek a Parlament munkájába való tanácskozási joggal történő bevonását. A világon semmilyen normális demokráciában ez nincs így, és meggyőződésem, hogy a magyar törvényhozás tevékenysége sem vegyíthető a társadalmi érdekképviseleti szervezetek működésének ilyen vagy olyan formájában. Külföldön az érd ekképviseletek egyértelműen a kormányzati előkészítés szakaszában fejtik ki a tervezeteket illetően elképzeléseiket, véleményeiket. Számos országban regisztráció tartalmazza a törvényhozási munka előkészítésébe bevont vagy bevonandó érdekképviseleti szerv eket, akiket az adott kormány, illetve az adott tárca az egyes intézkedések tekintetében konzultatív partnerként fogad el és kezel. Megítélésem szerint az érdekképviseleteket nálunk is hasonló módon kell a közéletbe bevonni és a törvények és jogszabályok e lőkészítésével számukra szerepet adni. Magam részéről egyébként egy átfogó alkotmányreform keretében el tudnám képzelni az Országgyűlés kétkamarássá történő átalakítását és a második kamarában az érdekképviseletek részére a törvényhozásban szerepe biztosít ását. A népképviseleti elvre épülő egykamarás Országgyűlésben azonban nemcsak hogy erre nem látok lehetőséget, de az ebbe az irányba közelítő részvételi formákat sem tudom elfogadni. Az már bizonyos fokig a kérdés gyakorlati részéhez tartozik, hogy a javas lat szerint a bizottságok egyedileg döntenének az érdekképviseletek részvételének biztosítása felől. Úgy gondolom, ha a Házszabály a megengedő döntés feltételeit semmiben sem köti meg, akkor minden olyan döntés, amely érdekképviselet és érdekképviselet köz ött a részvételt illetően különbséget tesz, az diszkriminatív és egészében az alkotmányosság szellemével össze nem egyeztethető parlamenti gyakorlatra vezetne. A másik eljárás viszont, vagyis az érdekképviseletek megkülönböztetés nélküli részvételének bizt osítása egyrészt e szervek hiteles regisztrációja, másrészt esetleges társadalmi legitimitás hiányában megvalósítható nem lenne, állandó vitákhoz vezetne a Házszabály ez irányú passzusának érvényesülését és a törvényalkotás folyamatának jogszerű alakulását illetően, emellett nem egy bizottság működését meg is béníthatná. Az elmondottak mellett vitathatatlan, hogy adódhatnak olyan kivételes helyzetek, amikor az érdekképviseletek képviselőinek meghallgatására, kivételesen, a törvényalkotáshoz szükséges inform ációszerzés mellőzhetetlen eszközeként szükség lehet. Úgy gondolom, hogy a kivételes jellegre utalva, házszabályi feltételeit és módját szigorúan körülírva az eljáró bizottság minősített többségű döntéséhez kötve, módot lehetne arra adni, hogy ilyen meghal lgatásokra egészen kivételes
