Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - VÁRKONYI ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2077 közalkalmazottaknak egy viszonylag szűk köre. Hiszen minden munkajogviszony beszámít a közalkalmazotti j ogviszonyba, amit a törvény hatálya alá tartozó intézménynél szereztek, illetve akkor is folyamatosnak számít a munkajogviszonyuk, ha a munkakörük betöltéséhez szükséges képesítéssel rendelkeztek és bárhol másutt dolgoztak a társadalmi munkamegosztás terül etén. Még egyszer ismétlem, bár vannak olyanok, akik a képesítésüket munka közben szerezték és nem önkormányzati állami iskolában és egészségügyi intézményben dolgoztak, ez a közalkalmazottak teljes számához képest viszonylag szűk kör. A javaslat jó szándé kú, de nem oldja meg a közalkalmazotti jogviszonyba beszámítható idő teljes problematikáját, és sokkal többen vannak sérelmet szenvedettek, mint akiknek a sérelmeit ez a javaslat most orvosolja. Különösen fájlalom, hogy megjelent egy olyan módosító indítvá ny az indítványok között, amelyik ebben az ügyben is a megoldást 1995. január 1jére tolja el. Tehát mindazok, akik e javaslat szerint kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének, a kedvezőbb helyzetüket csak 1995. január 1jétől élvezhetik. Nem hiszem, hogy ne mond hatnám el: megkérdeztem tegnap az előterjesztőtől, hogy mi az oka ennek a határidőhalasztásnak. … azt mondta, hogy a pénzügyi tárca számításai szerint ennek az indítványnak a realizálása 6,8 milliárd forintba kerülne. Én elmondtam már a költségvetés vitáj ában, hogy, sajnos, nem tudom, mennyi a közalkalmazotti terület teljes bértömege. Azt viszont tudom — hiszen ez a Pénzügyminisztériumtól származó adat — , hogy a közalkalmazotti bértáblázat január 1jei hatálybaléptetése a Pénzügyminisztérium számításai sze rint valamivel több mint 40 milliárd forintot igényel. Képviselőtársaim! Teljesen lehetetlennek tartom, hogy ez a — még egyszer hangsúlyozom — viszonylag szűk közalkalmazotti kör olyan nagy összegű többletet igényelne, amit a Pénzügyminisztérium megjelölt. S ez a nagy összeg — mert a 6,8 milliárd forint valóban nagy pénz — lehetetlenné tenné, hogy ennek a szűk körnek a jogsérelmét orvosoljuk 1994. január 1jétől. Úgy gondolom, hogy a bizonyítási eljárás azt terheli, aki a számot mondta, mert nekem természet esen nem állnak rendelkezésemre a bizonyításhoz szükséges információk. A másik ága, a másik része Tarnóczky Attila és Rudics Róbert indítványának az F kategóriára vonatkozik. Erről képviselőtársaim már szóltak. Itt is megértem az előterjesztők szándékát, c sak azt szeretném leszögezni, hogy a jogalkalmazás bizonytalanságát nem feltétlenül és nem mindig a törvények korrekciójával kell megoldani. Utolsó vagyok, aki ezt a törvényt védem. Ebben a törvényben rengeteg a hiba, a törvény ellentmondásban van a Munka Törvénykönyvével, amellyel párhuzamosan kell használni, és éppen ezért mind a munkáltatók, mind a jog alanyai meglehetősen nehezen tudják önmagukra vagy szervezetükre alkalmazni a jogszabályban leírtakat. Mégis úgy gondolom, hogy a végrehajtásra vonatkozó ágazati jogszabály meglehetősen határozott és egyértelmű. Ha tehát van olyan eset, amikor egy közönséges — elnézést kérek a kifejezésért — , tehát átlagos módon kétszakos tanári diplomát szerzett kollégát kétdiplomásként sorolnak be, és ezzel a többiekhez k épest jogtalan előnyhöz jut, akkor ezt a rossz jogalkalmazást valószínűleg a munkaügyi bíróságok ítéletével, illetve — ha nem kedvező ítélet születik — a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalásával kellene feloldani. Nem nagyon tudom elkép zelni, hogy az F fizetési fokozatba tömegesen kerülnének be kollégák úgy, hogy másokkal szemben jogtalan előnyökhöz jutnak, amit természetesen én sem helyeselnék. És elfogadom, hogy ez egy intézményen, tantestületen belül elfogadhatatlan feszültségeket oko zna. A módosító indítványok egy része más jogalkalmazási kérdést érint. Tudjuk azt, hogy az elkövetkezendő időszakban a költségvetési intézmények — legyenek államiak vagy önkormányzatiak — jelentős része ki fog kerülni az önkormányzatok vagy az állam hatás köréből, és át fog kerülni az egyház vagy más magánmunkáltató hatáskörébe. Ezeknek az intézményeknek a munkavállalói megváltozott munkajogi szabályok alá kerülnek. Meggyőződésem, hogy ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfog lalására lenne szükség, mint
