Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője:
200 legyen bár egyegy pontjában később felülvizsgálásra szoruló, az ellen úgy fellépni, hogy ez az önök törvénye, ez az önök rendelkezése, és majd, a majdani kormány ezt kénytelen lesz felülvizsgálni, vagy a következményeit nem hajlandó vállalni, ez maximum arra mutat rá, hogy óvatosan kell a közvéleménynek az okra a pártokra tekintenie, akik ennek a négy évnek a törvényhozási eredményeit ilyen vagy olyan formában meg kívánják kérdőjelezni esetleges többségre kerülésük esetén. A mi gondolkodásunk nem ilyen, de meg kell, hogy mondjam, Glattfelder Béla kitételeit követően nekem az jutott eszembe, hogy van azért ebben némi következetesség, már ami a kárpótlás kérdését illeti, mert — többször elmondtam már, de a Parlamentben még nem, ne haragudjanak azok, akik már hallották — Orbán Viktor, a FIDESZ pártelnöke mondta nekem még a kérdéskör rendezésének a legelején, hogy nem jól csináljátok, hogy ezt a kárpótlási kérdést fölvetitek, mert egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nem lehet kárpótolni, és itt mindenki rátok fog haragudni. Aki nem kapott, azért, aki meg kapott, azért, mert keveset kapott, meg bonyolultan kapta meg, nem olyan egyszerű ez az egész folyamat. Ezért el kellene az egészet felejteni. Valóban ez volt a FIDESZ álláspontja, amit itt a Parlamentben is kifejtettek. Nem kívánták a kárpótlás kérdését rendezni . De ez volt tulajdonképpen a szabad demokraták álláspontja is. Emlékezzünk arra, amikor az akkori frakcióvezető fölállt és érvelt a 20000 forint mindenkinek megoldás mellett, ami gyakorlatilag valóban azt jelenti, hogy senki nem kap semmilyen kárpótlást. Ez volt a kiindulópont, ami később változott, és valóban, a mostani SZDSZfelszólalás egy konstruktív hozzáállást valószínűsít ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során. De a mi hozzáállásunk első pillanattól kezdve az volt, hogy tudjuk, hogy rendkívül nehéz feladatra vállalkozunk akkor, amikor 40 év törvénytelenségeit próbáljuk orvosolni, méghozzá törvényhozási úton. Annak idején nagyon könnyű volt a földeket elvenni egyik napról a másikra, nagyon könnyű volt a tszbe behajtani erőszakkal a parasztokat … (Közbeszólás: Úgy van!) …, mert erőszakkal tudták tenni azok, akiknek ez volt a politikai céljuk. Én némileg több mértéktartást vártam volna el Katona Béla képviselő úrtól akkor, amikor a mi rendezési kísérletünk alkotmányellenességét bírálta. Mi alkotmá nyosan és törvényesen próbáljuk helyrehozni azt, amit egyáltalán helyre lehet hozni abból, amit az MSZP jogelődei 40 év erőszaka útján létrehoztak. Ha ilyen a helyzet… (Közbeszólások: Úgy van! — Taps a kormánypártok soraiban.) …, akkor úgy gondolom, hogy n em jogtalan az az igény, amely legalább az ellenzéki pártok közül a Magyar Szocialista Párttól több mértéktartást kívánt volna e kérdéskör tárgyalásánál. Mi tudjuk azt, hogy rendkívül nehéz törvényhozás útján a törvénytelensé geket orvosolni, amikor évtizedek múlnak el, de mi mégis elvállaltuk ezt a feladatot, és legjobb törekvéseink szerint alkotmányosan és törvényesen igyekeztünk eljárni. Emlékeztetek arra, hogy amikor az első kárpótlási törvényt követően az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapított meg, akkor valóban ez volt a törekvésünk, amit volt szíves idézni Glattfelder Béla, hogy megpróbáljuk a korábbi politikai célt, ami nem pártpolitikai cél, hanem meggyőződésünk szerint az ország érdekében álló cél, a kárpótl ás kérdése, tehát azoktól, akiktől jogtalanul elvették a vagyonukat, legalább ne tagadjuk meg azt a lehetőséget, hogy amit tudunk, nekik megpróbáljuk kárpótlásként nyújtani, ez volt az alapvető cél, és közben megpróbáljuk a tulajdonviszonyokat normálisan á talakítani. Nem reprivatizációt akartunk, mert az lehetetlen 40 év után, de igenis privatizációt akartunk, de a privatizáció közben az igazságtétel elemeit, a kárpótlás elemeit bele akartuk vinni. Ez volt az alapvető, és változatlanul helyesnek tartott pol itikai célja a koalíciónak. És ezt a politikai célt, miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az első törvény fontos passzusait, úgy próbáltuk továbbra is érvényre juttatni ezzel az MDFmódosítócsomaggal, hogy az Alkotmánybíróság alkotm ányértelmezésével is összhangban álljon a javaslatunk. És erre azért szeretnék utalni, Katona Béla figyelmét fölhívni — én tudom, hogy ő nem is tartja magát alkotmányjogásznak, az igazságügyminisztert minősítette így, én nem hiszem, hogy az
