Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1967 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megkérem dr. Kiss Gyula miniszter urat, szíveskedjék megadni a választ. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A külföldiek magyarországi munkavégzésére vonatkozó szabályokat egyrészt a foglalkoztatási törvény 7. §a, másrészt pedig a 7/91es munkaügyi miniszteri rendelet tartalmazza. E hivatkozott jogszabályok egyértelműen és ellentmondásmentesen rögzítik azt, hogy a külföldi magyarországi munkavégzéséhez munkavállalási engedély szükségeltetik. Márpedig a munkavállalási engedélyt a munkavég zés helye szerint illetékes megyei munkaügyi központok adják ki, mindig konkrét és egyedi esetre vonatkozó, előzetes belső munkaerőpiaci vizsgálatok után, amely vizsgálatok arra kell hogy kiterjedjenek, hogy az engedélyezni kért munkakörre vane a térségb en magyar munkanélküli, aki a feladatot el tudja látni, és emellett egyéb általános szempontokat kell vizsgálni az engedély kiadását megelőzően. Szeretném hangsúlyozni, hogy amint kérdéséből kicseng, számomra is legalább olyan fontos a belső munkaerőpiac v édelme, mint ahogy azt ön megfogalmazta. Ezt az elvet kell azonban folyamatosan egyeztetnünk azzal a másik törekvésünkkel, amely alapvetően a magyar vállalkozások exportálását kívánja támogatni, és ez nyilván elsősorban a fejlett piacgazdaságokba irányulna . Ennek működtetéséhez viszont a partnerek mindig egyfajta viszonosságot, egyfajta közös érdekeltségi alapon való együttműködést követelnek. Úgy van ez az ön által említett osztrák példában is. Hogy konkrétan válaszoljak a kérdésére, természetesen nyilvánt artást vezetünk arról, hogy mennyi munkavállalási kérelmet kapunk, illetőleg mennyi munkavállalási engedélyt adunk ki. Jelen esetben az ön által hivatkozott osztrák cégek által kért engedélyek száma 1993. I. félévében 86 fő, ennyi osztrák munkavállaló rész ére adtunk ki munkavállalási engedélyt. Tehát ez a szám jelzi, hogy nem túl sok. Persze ezenkívül sok más piacról dolgoznak külső munkaerők magyar területen. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi eljárásunk sem sokkal könnyebb az ő szempontjukból, hiszen nemcs ak a munkavállalási engedélyt kell hogy megkapja a külföldi munkavállaló, hanem ha már birtokában van a munkavállalási engedély, akkor a munkavállalási vízumot kell megszereznie, éspedig az állandó lakóhelye szerinti magyar külképviseleten, és csak e munka vállalási vízum és e munkavállalási engedély birtokában végezhet munkát Magyarországon. Ezen a procedúrán az sem könnyít sokkal többet, hogy ismerjük az úgynevezett csoportos előzetes keretmunkavállalási engedélyeket; amikor egy tőkebefektető, egy vállalk ozó tudja, hogy vállalkozást kíván itt, Magyarországon végezni és ehhez X számú munkaerőre van szüksége, akkor ugyanilyen előzetes feltételes vizsgálódás után kap egy keretengedélyt, és utána ezt töltheti ki egyedi munkavállalási engedélyekkel. Tehát azt l átni kell, hogy sajnos mindkét oldalról elég merevek és kötöttek ezek a szabályok. Meglátásom szerint egyrészt az egységesülő európai gazdaságban, ahol a munkaerőpiacok közötti könnyebb átjárhatóság is előbbutóbb elodázhatatlan elméleti kérdésként merül f el, valahol inkább abba az irányba kellene lépni — természetesen jól kiegyensúlyozott, köl- csönös érdekeltségi alapon — , hogy ezek a procedúrák lerövidüljenek. Mind a magyar vállalkozók exportálása, mind pedig adott esetben, nem elfeledve egy pillanatig s em a belső munkaerőpiac védelmét, de valahol a tőkebefektetést jelentő és ebből adódóan szükségszerűen magyar munkaerőt is igénybe vevő külföldi vállalkozók esetében is. Azt hiszem, hogy e kettős elv folyamatos egyeztetése mellett, és itt nem beszélek arró l a speciális problémáról, ami számunkra, magyarok számára mindig visszaköszön ezeknél a kérdéseknél —
