Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak

1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - Kérdések - ILKEI CSABA, DR. (független)

1960 következnek. Majd pedig folytatjuk a költségvetéssel kapcsolatos részletes vitát. Most jegyzőtársamé

a szó. Bejelentés: Tóth Sándor jegyző TÓTH SÁNDOR jegyző: Az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága ma délután, körülbelül 16 órakor

tartja ülését a Parlament főemeletének 11. számú termében. Napirenden a 12838as számú

törvényjavaslat, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi X

C. törvény módosításáról. Másik téma a 14442es számú kapcsolódó módosító javaslat megtárgyalása. A Család képviselői munkacsoport tagjai ma 13.45 órakor találkoznak az ülésterem melletti,

Dunapartra néző folyosón. ELNÖK (Szűrös Mátyás)

: Köszönöm. Ebédszü

net következik. (A szünet 13 óra 5 perctől 14 óra 5 percig tartott.

— Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.

— Jegyzők: Glattfelder Béla, Juhász Péter.) ELNÖK (Vörös Vince)

: Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el a helyüket, megkezdjük a munkánkat. Az ü

lés vezetésében

Juhász Péter és Glattfelder Béla jegyzők lesznek a segítségemre. A kérdések következnek. Dr. Ilkei Csaba, független képviselőtársunk kérdést kíván feltenni a környezetvédelmi és

területfejlesztési miniszterhez A hulladékbiznisz nem ismer ha

tárokat? címmel. Ilkei Csaba

képviselőtársamat illeti a szó. Kérdések Kérdés: Dr. Ilkei Csaba (független)

— a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez

— A hulladékbiznisz nem ismer határokat? címmel ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Ú

r! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az utóbbi hónapokban többször

— kérdés és felszólalás formájában

— is szóltam a nemzetközi hulladékbizniszről, melynek

következtében nálunk is önálló üzletággá nőtte ki magát a hulladékok

— köztük a v

eszélyes

hulladékok

— befogadása, tárolása, részbeni feldolgozása, továbbadása és forgalmazása. A

nálunknál előnyösebb gazdasági, ökológiai helyzetben lévő országok egyre intenzívebben keresik a

piaci alkalmat, amikor a költségesebb hazai tárolás, égetés,

megsemmisítés, újrahasznosítás helyett a

fejletlenebb és kiszolgáltatottabb országokba szállíthatják a legkülönbözőbb hulladékaikat,

környezetszennyező termékeiket. Miközben itthon, ha nem történik valami, saját szemetünkbe

fulladunk, és hegyek tornyosulna

k a hasznosíthatatlan melléktermékből, vas, acél, fém, textil- és

papírhulladékokból. Az ismert példák mögött különböző érdekek és jogszabályi fogyatékosságok húzódnak. A

közérdek érvényesítése azért is a legnehezebb, mert a megelőzésre és intézkedésre

hivatott szervek, hatóságok, érintett tárcák összehangolatlanul késlekednek a tanulság levonásával. Említettem a

Kecelen tárolt 500 tonna nehézfémekkel szennyezett sósav- és savmaradványokat. Szóba került itt a

Parlamentben a NyugatEurópában levedlett gum

iabroncsok behozatala is egyebek között. Ott a

gumiabroncsoknál a 3 milliméter alá kopott bordázatú gumi már nem használható

— tudniillik NyugatEurópában

—

, nálunk ugyanaz egy milliméterig minden lelkiismeretfurdalás nélkül

forgalmazható. És ez egy kicsi

t jelképes is. Vagy ha egyébként nem forgalmazható odaát, csak