Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - MARKÓ ISTVÁN (MDF)
19 képviselőként ezt jogosan említem, hiszen megyénk az elegáns második helyet foglalja el az országban. Ha az önkormányzatokra figyelünk, talán az sem lehet utolsó szempont, ha az ö nerőre támaszkodó, szinte minden helyi erőforrást felkutató falvak, városok igenis prioritást kapnak a viszonyításokban, hiszen ez lehet serkentő motívum a többieknek, elismerés; a reorganizáció szempontjából persze fölmerül: az eszközrendszereket bizony i smernünk kellene, meg kellene nevezni, és azt is, mennyit tud a Kormány biztosítani. Amint a válságkezelő és szakmapolitikai programokat is nyilvánosságra kellene hoznunk. Különben aligha tudjuk, mi áll a rendelkezésére a legsúlyosabb helyzetben lévő térsé geknek. Itt kell szót ejtenem az infrastruktúráról, amelynek megoldatlan feladatai más törvénnyel is kapcsolatban vannak. Ugyancsak saját körzetem nyomorúságát hozom fel példaként: az áfésztulajdonban lévő vendéglátó egységek sorban csődbe mennek. Miért? Nincs szövetkezeti átalakulási törvény, még egy tízmilliós értékű egység is nehezen privatizálható, ha banki hitelkedvezményt nem biztosítanak. Mintha csupán a javadalmasokra, és nem a közép- vagy kisvállalkozókra gondolnánk. És ha már térségi összefogásró l beszél a határozat az irányelvekben, hát megkérdezem a már említett diszkriminációs gyakorlatra utalva: nem az kape majd többet, akinek nagyobb lesz a hangja. Kétségtelen, az előterjesztés nagyfokú szociális érzékenységről tanúskodik, és csak drukkolni lehet, lesze annyi erő a végrehajtásban, amennyi a megajánlásban volt. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK(Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Markó István a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Markó István (MDF) MARKÓ ISTVÁN (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pártok választási programjaiban szerepeltetett, tényleges társadalmi feszültségforrást okozó területi egyenlőtlenségek, az ország keleti felének történelmi és jelenleg is növekvő lemaradása, valamint a tulajdonosi, termeléssz ervezeti átalakulás kísérőjelenségei orvoslását célzó, a területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló kormányelőterjesztéshez kívánok röviden szólni. Néhány elvi jellegű megjegyzéssel é lek, amelyek kritikai hangvétele nem a tervezet elvtelen bírálatát, hanem a jobbító szándéktól vezéreltetett javítást célozza. Valószínűleg a területfejlesztési koncepció vitás voltára, a minden ide tartozó és figyelembe veendő szempontokkal alátámasztott egyezség hiányára vezethető vissza a válságkezelés és területfejlesztés fogalom- és eszközrendszerének keveredése, amely eddig is és a későbbiekben is zavart okozhat úgy a feladatok priorizálása, mint a tényleges megvalósítási döntések előkészítése során. Egyértelműen leszögezendő: nem szabad válságkezelésre leszűkíteni a fejlesztést és azok eszközeit. A korábban tapasztaltak szerint — és ez általánossá vált — csak porhintés a más irányú célmeghatározás. Magyarán: jelentős eszközök csak az északi, északkele ti megyékbe kerülnek. A többi, egyre gyorsabban romló helyzetű alföldi térség maradékelv szerinti támogatása szimbolikusnak is kevés. E rövid bevezető után egy kicsit konkrétabban. A tervezetben nem kellően átgondolt a területfejlesztési alap megfogalmazás , túl sokféle szerep megoldását várják el tőle. Mint a költségvetési bizottság tagja, nagyon jól tudom, hogy milyen szűkös pénzeszközök találhatók az alapban meghatározott célok megvalósítására. Nehogy az a tévhit vezérelje a döntéshozókat és az előterjesz tőt, hogy a tervezett minimális összeggel megoldják az ennél jelentősebb, más összegekkel eleddig sikertelenül megvalósítani próbált gazdaságélénkítést, foglalkoztatás- és vállalkozáspolitikai problémákat.
