Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - MARKÓ ISTVÁN (MDF)
20 A regionális válságkezelésre — hangsúlyozom: válsá gkezelésre — időszakos külön programot és alapot kellene létrehozni. Már csak annak időbeli, akut jellegére és fedezetigényére is tekintettel. Engedjék meg, hogy egy pillanatra megálljak és az előző mondatban felvetett regionális válságkezelé s megvalósításának példájaképpen egy pár szót szóljak a már megalakult Délmagyarországi Regionális Befektetési Kft.ről. A Kormány 1992 tavaszán történt békéscsabai kihelyezett ülésén képviselőtársaimmal együtt vetettük fel azt a sürgős megoldásra váró pr oblémát, amely a keletmagyarországi régió leszakadására fokozottan hívta fel a figyelmet. De felhívtuk a figyelmet a következőkre is. A gazdasági rendszerváltozással párhuzamosan a hazai térségek differenciált átalakulása megy végbe. Egyértelmű, hogy az é szaknyugatdunántúli régióba áramlik a külföldi beruházási tőke — lásd General Motors, Suzuki, Phillips, Ford befektetéseket. A pénzügyi, kereskedelmi és szolgáltatási szférába áramló külföldi tőke is inkább Budapestre és a dunántúli térségbe irányul. Ha a z újonnan alakuló gazdasági társaságok területi elhelyezkedését figyeljük meg, ugyancsak Pest megye és a nyugatmagyarországi megyék dominálnak. Mindezek a tendenciák természetes folyamatok. Ugyanakkor az állami ipar drasztikus leépülése a keleti megyékben figyelhető meg. A kohászat, a hadiipar és bizonyos szempontból a vegyipar leépülése elsősorban Borsod megyében, az élelmiszerfeldolgozó üzemek problémái Szabolcs, Hajdú és Békés megyében jelentkeznek. És természetesen Csongrádban is. Ugyanakkor a keleti megyékben aligalig jelent meg az új munkahelyeket teremtő külföldi működőtőke. A fenti tendenciák a keleti térség rohamos lemaradásának ékes bizonyítékai. Nyilvánvaló, hogy az itt említett területi olló kinyílásával szemben tenni kellett valamit. Ezért ke rült sor a javaslatunk beépítésére, megvalósítására. Elsősorban délolasz, francia tapasztalatok alapján így alakult egy regionális fejlesztési társaság, amely pillanatnyilag kft. formájában működik. A társaság — mint azt már tudjuk — most bontogatja szárny ait. Hatékony működésének pillanatnyilag a pénzügyi források hiánya szab határt. Ha megfelelő hangsúllyal, pártokon felülemelkedett egyetértéssel a térségben élő képviselők összefogunk, úgy a hamarosan tárgyalásra kerülő 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelve kben megfelelő összeget tudunk kiharcolni ezen társaság, társaságok részére. Ezen kis kitérő után, visszatérve az eredeti gondolathoz, nagyon komoly alapvetésként kell kijelentenem, hogy a területi fejlődés koncepciójának és eszközeinek összhangját a terül etfejlesztési törvényben kell megteremteni. A területi fejlődés egyenetlensége és hosszú távon a kiegyenlítődésre irányuló deklarált cél eléréséhez alkalmas eszközök összhangjának megteremtését szolgálhatja az időben hozott (és nem merev, rögzített, hosszú időtartamonként felülvizsgált) területfejlesztési politikai döntés. Félek, hogy már elkésett a szándék, és a választási harcok beindulása negatív hatással van a döntés fontossága és a figyelemkoncentráció szempontjából. Azzal, hogy a területi folyamatokat befolyásoló döntések Országgyűlés által hozottak legyenek, meszszemenően egyetértek. Úgy is, mint az elmaradott tiszántúli térségben élő, és még inkább, mint a térségben élő parlamenti képviselő. Úgy gondolom, hogy az országban kialakult területi egyenlőt len fejlettségi (életszínvonalbeli, ellátottsági, foglalkoztatottsági stb.) szinteket egyértelműen ki lehet mutatni. Okait politikai céloktól és a szakmai objektivitás mértékétől függően meg lehet határozni. A fejlődési különbségek mérséklésének eszközeit is ki lehet és ki kell alakítani. Érthető (de mint a térségben élő képviselő, ezt mindenben el nem fogadó) a kormányzat azon szándéka, hogy korábban felvállalt területi fejlettségkülönbséget mérséklő referenciarendszer kialakításában az indokolt igények sz űkítését célozza meg a tervezet, a források alacsony szintű megállapításával azonos mértékre visszalépve. (16.40) A tervezet elfeledkezik egy fontos alapelvről: ha nem vonok el, több marad. A kedvezményezett központi elvonást kell jelentősen szűkíteni. Ez — ha úgy tetszik — általános alapelvként érvényesítendő. Ha ez a tervezet kiegészítő támogatásról szól, akkor elegendőnek tűnik. De amíg
