Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 16. kedd, őszi ülésszak 25. nap (343.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
1741 törvényeit — é n ezt a tisztelt Házban egyszer már elmondtam — , annak a szövegezésében végig az látszik, hogy nem szeretem azokat, akikre hozom, nem bízom bennük, a társadalom és az államhatalom valahogy egymás kijátszására törekszik. Ennek szélsőséges pontjaiban jelenik meg, amikor az igazságtételről, amikor fontos tisztségeket betöltő személyek életútjának az átvilágításáról, annak nyilvánosságra hozataláról alkotunk törvényt. Mégis: a személyes véleményemhez közel áll ez a törvényjavaslat. A benne megfogalmazottak dönt ő többségével magam személy szerint egyetértek. A megfogalmazás, a kodifikáció területén azt gondolom, ha betartják, abban az esetben kellő garanciális elemek is benne vannak. Tehát nem megy bele túlzott mértékig a személyiségi jogokba, kellő garanciális e lemeket épít be, ha a törvényesség keretein belül tevékenykedünk. A problémám nem ez. A problémám az, hogy sajnos nem tartódik be a törvény. És nemcsak a törvény megalkotása után, hanem megalkotása előtt sem tartódik be. Ebben a tisztelt Házban mind a múlt hét, mind ez a hét egyértelműen ezt igazolja. Törvényeink vannak, jogállamunk van. Sem a múlt heti, sem az e heti felszólalás nem fér bele ebbe a keretbe. Ha belefér valahol, akkor a joggal való visszaélés szintjén, a mentelmi jogokkal való visszaélés szi ntjén fér csak bele, de az szintén azt jelenti, hogy nem tartjuk be a társadalom demokratikus normáit, jogainkat, törvényeinket, parlamentarizmusunkat. Ha pedig nem látunk garanciát, ha nincs meg ebben a politikai irányító testületben, nincs meg vezető pol itikusainkban, az államban nincs meg máig az a gyakorlat, hogy még csak véletlenül se sértse meg saját törvényeit, akkor viszont már nagyon veszélyes. Akkor nagyon veszélyes az a törvénytervezet, ami előttünk van. Csak néhány elemet szeretnék kiemelni. Mag a a törvényjavaslat is azt mondja, hogy egy vizsgálat ne húzódjon el túl sokáig, mondjuk maximum egy évig. Mit jelent ez a számunkra? Ez azt jelenti, hogy egy most elkezdődő vizsgálat egész biztosan áthúzódik a következő parlamenti választások utáni idősza kra. Kikre vonatkozik a vizsgálat? Többnyire ránk. Tehát akik ebben a tisztelt Házban ülünk, a Kormány tagjaira, a vezető politikusokra, azokra a vezető személyiségekre, akik 1994 — 98 politikájába szeretnének beleszólni. Milyen lesz az a választás, amelyben zokszó nélkül lehet rágalmazni? Milyen lesz az a választás, ahol a rágalmazás után lehet, hogy sor kerül egy vizsgálatra, de biztos, hogy a választás előtt nem záródik le? Vagy ha lezáródik, de a törvényjavaslat szerint jogorvoslattal szeretne élni bárki, lehetetlen lesz a jogorvoslatra szert tenni a választásokat megelőzően. Úgyhogy ez a törvényjavaslat rendkívül éles és kényes fegyver. Egy olyan fegyver, amivel az első napon — amikor a Parlament napirendjére került — már többen éltek is. Tehát ez nem egy vélt félelem. Nem attól kell tartani, vagy azt mondani, hogy nem bízunk egymásban, hát biztos mindenkiben meglesz az az erkölcsi tartás. Nem, nincsen meg a jelenlegi politikai vezetésben, s a Parlamentben ülő képviselőtársaim közül sokakban. Konkrétan a p élda, sőt önmaguk bemutatkozása mutatja: nincs meg bennük ez a politikai felelősségérzet. Nemcsak a felelősségérzet nincs meg, hanem az a tartás, az az erkölcsi háttér, az a minimális neveltetés, amit egyébként mindegy, hogy a Rózsadombon szereznek vagy má shol. A lényeg az, hogy annak a színvonalnak megfeleljen. Tehát annak meg kellene felelni, akárhonnan ered. Nem büszkeség, ha nem tudjuk, hogyan kell viselkedni, ha nem tudunk beszélni, és ha nem tudjuk, hogy hogyan kell a társadalmat vagy egymást egy vitá ban vagy bármiben megszólítani. Ha Roszík Gábor képviselőtársam a saját hitéletét nem ismeri, annak az alapvető parancsait nem ismeri és itt a tisztelt Házban szegi meg, ebben az esetben nem gondolom, nem gondolhatom azt, hogy bátran és felelősségteljesen tárgyalhatjuk ezt a törvényjavaslatot. És fontosnak tartom — talán valahol zárógondolatként is megjegyezni — , hogy azért nem igazán félek ettől a törvénytervezettől. Nem félek, mert — talán képviselőtársaim vagy politikustársaim többsége nem tudja — ez egy érett társadalom. Lehet, hogy nem ismeri fel pontosan, hogy miben csapják be, de nagyon jól felismeri, amikor palira akarják venni. Borzasztó nagy érzéke van ennek a társadalomnak ahhoz, hogy úgy érezze, valakik most akarnak minket manipulálni. Ráéreznek, és a
