Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 16. kedd, őszi ülésszak 25. nap (343.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ROSZÍK GÁBOR (MDF)
1742 fegyver visszafelé sül el. Én ebben hiszek, és ezért sokkal optimistább vagyok, még akkor is, ha nagyon veszélyes törvényekhez vagy törvényjavaslatokhoz nyúlunk. Még egyszer mondom, a tartalmi részével egyetértek. A bajom, a problémám az, hogy megteh ette a tisztelt Ház, hogy elhúzta három és fél évig. Ha megtette, megtehetie, hogy fél évvel a következő választások előtt hozza ezt napirendre? Azt hiszem, nem. Egyébként annak is van jelzésértéke mindenképpen, hogy évek óta, az elmúlt három év Parlament jében a tévé, a rádió, a média, az ügynöktörvény, a III/IIIas vagy pufajkástörvény kivétel nélkül mindig szeptember és december között került valamilyen összefüggésben — vagy napirend előtti felszólalásokban, napokat elvéve a Parlament elől, vagy konkrét napirendként — a Parlament elé. Kivétel nélkül mindig abban a három hónapban, amikor a magyar társadalomnak a következő év gazdasági hátterét kellett volna megteremtenie. Abban az időszakban, amikor adótörvényekről, költségvetésről, Vagyonpolitikai Irányel vről, az államháztartásról, a nyugdíjrendszerről, a nyugdíjak biztosításáról, a társadalombiztosításról van szó a Ház előtt, amikor napokat vagy heteket kellene azon gondolkodnunk, hogy ha nagyon nehezek a feltételrendszereink, hogyan lehet ezt mégis optim álisabbá és hatékonyabbá tenni. Nem erről gondolkodtunk. És amikor ez kerül napirendre, akkor is bennünk van az előző órában tárgyalt törvényjavaslat vitája, annak a hangulata. És logikusan egy így egymást megrágalmazó időszak után — mondjuk a következő na pirend a Vagyonpolitikai Irányelv lesz — nagy valószínűséggel ott se fogunk hinni egymásnak. Mert nem igaz: egy órába kerül, míg kihat az az érzet, az a belső érzési környezet, amely ma előttünk van. Fontos. Azt hiszem, ezt máskor kellett volna, vagy ezt m ost elő kellene készíteni, s a következő parlament első évében kellene megtárgyalni. Ha nem ezt tettük — márpedig nem ezt tettük, és itt van a tisztelt Ház előtt — , akkor nekem egy kérésem van politikustársaimhoz: fogadjuk el. De ha elfogadtuk, be kell tar tani. A maximális mértékig be kell tartani. Mert ha minél többünkről nyilvánvaló a törvényhez való ragaszkodás, annál könnyebben tesszük lehetővé a társadalomnak, a ránk figyelő állampolgároknak, hogy felismerjenek egy Roszík Gábort, felismerjenek egy Szab ó Lukácsot, és felismerjék ezen személyek politikai szándékait, magatartását. Bár azt hiszem, hogy ezt már régen megtették. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kétperces időkeretben Roszík Gábor személyes érintettség címén kíván szólni. Felszólaló: Roszík Gábor (MDF) ROSZÍK GÁBOR (MDF) Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Nem rendített meg Palotás János képviselőtársam hozzászólása, hiszen beállt abba a sorba, amit Torgyán József kezdett meg egy héttel ezelőtt, azután folytatott Géczi József szocialista párti képviselő, vagy Sólyom Jenő a szocialista napilapban. Tehát ezek azon az oldalon teljesen érthető dolgok. Két dolgot szeretnék mondani, visszautalva arra is, amit Torgyán József elmondott egy héttel ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy nem csúsztatás, hanem félrevezetés és hazugság volt, amit ő itt a beszédében elmondott, hiszen még a jelei sem mutatkoztak meg az én egy héttel ezelőtti hozzászólásomban az egyház elleni támadásnak; sőt inkább féltésnek. És azoknak a nevében és érdekében szóltam, akiket éppen az állampárti összefonódás miatt — mint egyházi embereket, hívő embereket — meghurcoltak és hátrányos helyzetbe hoztak az elmúlt évtizedekben. Tehát én az egyházamat és az egyházakat szeretem és szolgálom. Itt elvekről volt szó, egyhá zi vezetőkről volt szó, pozíciókról volt szó. A másik, amit el szeretnék mondani: én nem félrebeszéltem és nem valótlan dolgokat mondtam; tényeket mondtam. Lehet, hogy Palotás János nem emlékszik rá, vagy nem olvasta a jegyzőkönyvet, nem volt itt. Én még a zt is mondhatom, hogy bemutattam azokat a dokumentumokat, amelyek az én elmondásom alapjául szolgáltak. Én mondhattam volna egészen egyszerűen azt, hogy az egyházakban az elmúlt évtizedekben kontraszelekció működött. Ha ezt mondom, mindenki azt
