Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1716 A költségvetési bevételek egy része alul, a másik része felültervezett, ez a korábbi években is így volt, de azt hiszem, nem véletlenü l. Ugyanis ahol a bevétel nem teljesült, ott hiány keletkezett, ahol pedig több bevétel volt, azt nem a hiány fedezetére fordították, hanem fel lehetett használni átcsoportosítással más feladatok ellátására. Ez a Kormány részére egy szabad pénzfelhasználás i lehetőséget biztosított. Lényegében érdemes így tervezni, mert az Országgyűlés ellenőrzése így megkerülhető. Most is ez történik. Csak megjegyzem, hogy a jövő évi önkormányzati választásoknak nincs tervezett költségvetési fedezete. Lehet, hogy a Kormány úgy gondolja, nem is lesz önkormányzati választás jövőre. De ugyanez a helyzet a kamarai törvény végrehajtásához szükséges költségvetési fedezet hiányával is. Tisztelt Ház! Természetesen nem számítok arra, hogy az általam elmondottak bármilyen formában is megváltoztatják a Kormány elképzeléseit az 1994. évi költségvetés összefüggéseiben. Az ellenzéki észrevételek általában reakció nélkül maradnak, és a Kormány valahogy úgy viselkedik, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad. Csak az a kérdés, hogy ez a karav án hová halad. Szerintem a gazdasági szakadékba, de oda is hátszéllel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) (19.40) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Fazekas Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Fazekas Zol tán (SZDSZ) FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Tóth Tihamér munkaügyi minisztériumi államtitkár felé, aki egyedül képviseli a Kormányt) . Sok szeretettel köszöntöm az ideiglenesen körünkben tartózkodó Kormányt az államtitkár úr szemé lyében. Előttem is már sokan szóltak a költségvetés koncepciótlanságáról. Hadd szóljak én most az ideologisztikus látszattevékenységek mögött búvó tehetetlenségről, a tenni akaró bátorság hiányáról. A dolgok természetesen összefüggenek, mert ahol nincs kon cepció, ott nincs cselekedni képes bátorság sem, csak kapkodás. Az alapvető állításom az, hogy tovább él a szocialisztikus, felülről újraelosztó, szükségképpen rossz hatásfokú és pazarló államháztartás. A rendszerváltás utáni egy, másfél év alkalmas lett v olna arra, hogy gyökeres változtatásokat hajtsanak végre a hatalomra jutottak a költségvetés, az államháztartás struktúrájában. A változtatásokkal járó nehézségeket, megszorításokat akkor még türelemmel viselte volna a társadalom. Tudom, hogy az ellenzék p artneri jóindulata is megszerezhető lett volna. Ezt mutatta az oly sokat emlegetett SZDSZ — MDFegyezmény is. Ma már sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Fogytán minden téren a türelem. A szükséges reformokat azonban mindenképpen végre kell hajtani. Sajnálatos, hogy az előttünk lévő költségvetés nem mutatja ennek még a morzsáit sem. Egyetértek azokkal, akik szerint a süllyedés vagy stagnálás megállításának egyetlen módja az elősegített gazdasági növekedés. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy ennek nem le het útja a költségvetési hiány fokozása. Növekedés nélkül nem lehet növekvő feladatokat ellátni, ugyanakkor nagy hiánnyal, az abból eredő magas inflációval és bizonytalansággal nem lehet növekedést generálni. Felmerül a kérdés, hogyha nem lehet a hiány növ elése, az állam által végrehajtott beruházások a növekedés eszközei, akkor vajon mi más? Nyilván sok minden, ami közül jelenleg három eszközről kívánok mindössze szólni: a megtakarításokról, a stabilitásról és a hatásfok javításáról. Tisztelt Ház! Elsőként a megtakarításokról. Költségvetési hatása miatt ugyan nem jelentős, de példamutató értéke van, ezért fontos a kormányzati kiadások csökkentése. Természetesen nem úgy
