Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1717 általában, hanem csak ott, ahol nem rontja a működés hatásfokát. Így semmi esetre sem pél dául az informatikai fejlesztések megnyirbálására gondolok, de gondolok például az intézmények számának csökkentésére. Erre lehetőséget éppen az intézményi hatásfok növekedése adhatna. Meg gondolok a felesleges, párhuzamos feladatokat ellátó hivatalok megs züntetésére. Elrettentő példaként csak a területi oktatási központokat említem meg. A bátorság jelentős hiányára utal, hogy a fegyveres testületek, rendészeti szervek létszáma ma több mint 189000 fő. Csak a bérre számukra több mint 54 milliárdot irányoz el ő a költségvetés. Ugyanakkor a tavalyi év során jelentős katonai fejlesztés valósult meg az orosz MIGekkel. Volumenében ez összemérhető a teljes honvédelmi költségvetéssel. Az, hogy MIGekkel bővült a honvédelem, véleményem szerint többszörösen is elhibáz ott. Egyrészt a lehető legköltségesebb irányba viszi el a légvédelmet, és ugyanakkor gátolja a védelmi struktúraváltást, így nem lesz a honvédelmi koncepcióváltás sem; másrészt tartósítja az egyirányú kötődöttségünket; harmadrészt meg felesleges. Minden év ben azt is elmondom, persze hatás nélkül, hogy nem az erős katonai erő fontos ma az országnak, hanem az erős gazdasági erő. Nincs reális külső katonai veszély, de van kemény kihívás arra, hogy fejlődő vagy fejlett ország leszünke? Nem nemzetiségi konflikt usokkal terhes országban élünk, a konfliktusokat pedig világszerte ma ezek okozzák. Látszathazafiság ma halni vagy halni készülni a hazáért, pláne csak szavakban, sokkal fontosabb építve élni érte. Nem hiszem, hogy számottevően nőne az ország rizikófaktora , ha akár jelentősen is csökkentenék a fegyveres testületek kiadásait. A veszélyhelyzet csökkentésére csak egy tényező a fegyveres erő, és nem is a legjelentősebb. A provokatív formájú fejlesztés meg, ingerlő hatásával, akár még árthat is. A MIGek továbba dásával is sok költségtől szabadulhatnánk meg. Ez akkor is hasznos lehet, ha a bevételt valódi katonai struktúraváltást eredményező honvédelmi célokra fordítanánk. További megtakarítás csak úgy érhető el, ha csökkennek a társadalom kompenzáló, fenntartó ki adásai. Ehhez is persze bátorság kell. Itt érezhető leginkább az elhalasztott alkalom hatása. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy e kiadásokat jobban közelítsük a tényleges lehetőségekhez és a rászorultsághoz. Ebben a feszült gazdasági helyzetben fontos s zinte kicentizni, mi jelent feltétlen szükségletet. Miközben fenn kell maradni a szükséges minimális ellátottságnak az egészségügyben, és nem szorulhat ki senki menthetetlenül a társadalom perifériájára. Ma csak a feltétlenül szükséges igények elégíthetők ki. Nem az ígérgetések korát éljük, aki osztogat, egyúttal fosztogat is. Jelenleg a társadalmat foszthatja meg a válságból való kilábalás esélyétől. Másodikként néhány szó a stabilitásról. Egy ország stabilitását nem elsősorban kormánya stabilitása határoz za meg, bár az is fontos. Sokkal fontosabb a kiszámítható gazdasági környezet. Ehhez viszont itt, a törvényhozásban is szemléletváltásra van szükség, egyértelműen a gazdaságot közvetlenül befolyásoló törvénykezésnek adva elsőbbséget. Persze ne feledjük, ho gy a törvényhozás napirendjét tulajdonképpen a Kormány előterjesztései határozzák meg. Jelenleg azt kell mondanom, hogy sajnos. Ezért nincs más remény, mint abban bízni, hogy a választások után összeülő Parlamentnek az lesz a fontos, hogy működése első fél , egy évében létrehozza a még hiányzó, gazdálkodást befolyásoló törvényeket, amiknél aztán lényegi módosítást ciklusa hátralevő részében nem hajthat végre. Ezért nagyon fontos, hogy a koalíciót, ha nem is programazonos, de programhasonló pártok hozzák létr e. Jól mutatja, mit tett az MDF — Kisgazda szövetkezés a mezőgazdasággal. Szocialisztikus vonásoktól mentes, de szociális érzékenységgel bíró pragmatizmusra lesz szükség. Ez a költségvetés is jól mutatja, hogy hasonló szellem, mint ahogy eddig sem, ma sem ér vényesül. Ezért sem lehet meg a határozott lépésekhez a bátorság. Stabil és kiszámítható tulajdonviszonyok, pénzpolitika, elosztási rendszer nélkül elképzelhetetlen bármiféle növekedés,
