Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
1715 feladatait meg tudja oldani. Hosszú távú feladat megoldására gondolni sem lehet, az átfogó gazdasági koncepció hiánya ezt lehetetlenné teszi. Gondoljanak képviselőtársaim például a honvédelm i tárca költségvetésére. Egy hadsereg védelmi képességét a felszereltsége, fegyverzete határozza meg. Ismereteim szerint a minisztériumnak fogalma sincs arról, hogy az elkövetkező években — mondjuk '95ben és '96ban — , távolabbra nem is gondolok, milyen f ejlesztésre lesz költségvetési fedezete. Használt vagy esetleg legkorszerűbb tankok megvásárlására lesze lehetősége? Lesze fedezete a javításra? Addig nincs baj, amíg a gyakorlótéren elromlik egy tank, azt legfeljebb bevontatják. De egy esetleges, teljes en nem kizárható támadás esetén ez az út nem járható. Persze, ha arra számítunk, hogy úgysem lesz támadás, az más, akkor hadsereg sem kell. Így már jogos, hogy nem lehet hosszú távra tervezni. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében valamennyi területet egységesen kezelni természetesen lehetetlen. Fontos a kultúra, a környezetvédelem, a honvédelem, a külügy, az egészségügy és így tovább, sorolhatnám. Ezeknek a területeknek az érdekében különböző lobbyk működnek. Senki nem akarja tudomásul venni, hogy előb b a gazdaságot kell, kellene rendbe tenni, és akkor jutna pénz valamennyi területre, így azonban az egyes területek elszívó hatása lehetetlenné teszi a gazdaság talpra állítását, sőt további bajok forrását jelenti. Számomra nagyon érdekes figyelni azt is, hogy az egyes minisztériumok felelős beosztású vezetői a saját Kormányuk döntéseivel szemben hogyan próbálnak lobbyzni, és jutni újabb és újabb költségvetési forrásokhoz. Milyen az a kormányzati fegyelem, ahol a Kormány mint testület elfogad egy költségvet ési javaslatot, és akkor az egyes tárcák miniszterei, különböző képviselőket megnyerve, azokon keresztül lobbyznak a Kormány döntése ellen. Konkrét példákkal is szolgálhatnék, olyannal is, amikor egy egész bizottságot próbált az egyik tárca megnyerni a köl tségvetési támogatások indokoltnak vélt emelése tárgyában. A csökkentés érdekében, érdekes, senki sem lobbyzott. Ilyen helyzetben és e jelenségek mellett az 1994. évi költségvetés javítása ellenzéki oldalról kilátástalan. A költségvetés alapvető hibái telj esen kezelhetetlenek. Kisebb, fontosnak ítélt korrekciókat lehet javasolni, de átdolgozni azt nem áll módunkban. Ilyen módosító javaslatnak tekintem annak a megtiltását, hogy a Kormány a jövő évtől kezdődően különböző alapítványoknak juttasson ingyenesen k incstári vagyont képező ingatlanokat. Az elmúlt évek eseményei és vitái — azt hiszem — ennek az indítványnak a megalapozottságát alátámasztják. Amikor a költségvetés ilyen helyzetben van, nem hiszem, hogy indokolt milliárdos vagyonokat csak úgy elajándékoz gatni. Ilyet egy tisztességes Kormány nem tehet. A költségvetés kiadási oldala csökkentésének szükségességéről, a pazarlásról, a felelőtlen vezetői magatartásról, gondolkodásról is sok szó esett már e Házban. Hadd mondjak én is egy példát, amelyre egy fele lős beosztású vezető szombati újságnyilatkozata ösztönöz. Négy, kétségtelenül balek fiatal kirabol egy bankot és elviszi az állampolgároknak — mondom, az állampolgároknak — 91 millióját. A törvény teljes szigorával fog lesújtani, teljes joggal, és életük n agyjából véget is ér. Ezzel szemben négy, állítólag hat, egyáltalán nem balek, talán már nem is fiatal, nem rabol ki egy bankot, inkább felveszi ugyancsak az állampolgárok 60 millióját végkielégítés címén. (Derültség a bal oldalon.) Most az ÁV Rt. elnökve zérigazgatója, Szekeres Szabolcs azt nyilatkozza az újságban, hogy ez a 61 millió nem is olyan sok, mert az ÁV Rt.nél 1 óra 16 perc alatt keletkezik ennyi veszteség az ÁV Rt. vállalatainál. Ezt nyilatkozta. Viszont az új vezetés felgyorsult tempója csökke nti majd a veszteségeket. Csak növelte volna a veszteségeket, ha várnak a felmentéssel. Lehet, hogy önök értik ezt a logikát, egyetértenek a szemlélettel, sőt tudják, hogy most már lassul a veszteség üteme, és mondjuk az 1 óra 16 perc helyett 1 óra 20 perc alatt keletkezik annyi, mint amennyit kifizettek. Én azonban nem értem ezt. De azt sem, hogy ennyi veszteség és rossz munka mellett a felmondás előtt az érintettek hogyan kaphattak és ki írta alá a magas félévi jutalmat, amely így megnövelte az átlagkeres etüket. Szóval így működnek dolgaink, további magyarázat — azt hiszem — ehhez nem szükséges.
