Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
1714 felderítéséből, hanem az aránytalan mértékű bírságokból próbálja biztosítni. Az adózási, eljárási és szankcionálási szabályok szigorítása és számonkérése a vállalkozók felé természetesen törvényes. De míg a számonkérés kizárólag csak ezt a kört érinti, és a feketekereskedelem továbbra is virágzik, addig ez teljesen etikátlan! A Kormány részéről van ugyan törekvés a feketekereskedelem visszaszorítására, de ugyanakkor annak költségvetési feltételrends zerének megteremtésére még kísérletet sem tesz, így a törekvés eleve kudarcra van ítélve. Ezért elengedhetetlenül szükség volna az APEH létszámának és eszközrendszerének fejlesztésére, egy érdekeltségi rendszer bevezetése mellett. Igaz, a kiadási oldal nőn e — de annál sokkal jobban nőne a bevételi oldal is, ez pedig a deficit csökkenését eredményezné. Az 1994. évi költségvetési bevétel egy részét a társaságiadóbevétel képezi. Igaz, hogy az adókulcsot a törvényjavaslat csökkenti, de ugyanakkor újabb terheke t ró az adófizetőre. Itt kiemelném a természetbeni juttatásoknál bevezetendő új szabályozást. Eszerint jövőre az összes természetbeni juttatásnál, aki adja, fizet 44% adót, és aki kapja, az is fizet újabb 44%ot. Ez összességében körülbelül 60%os adóterhe lést jelent. (19.30) Az állam nem tudja vállalni a szociális gondoskodást, aki pedig felvállalja, azt megbüntetik 44%os adóval. A Kormány ezt a lépését azzal indokolja, hogy ne természetben juttassanak a munkaadók a munkavállalóknak, hanem álljanak helyre a tisztességes bérviszonyok. Én meg azt mondom, hogy a Kormány teremtse meg a tisztességes bérviszonyoknak megfelelő feltételeket, és vezessen be tisztességes adórendszert. Nem elfogadható a Kormánynak az a filozófiája, hogy ha csökken az adóbevétel, akko r emelni kell az adókat. Aki tisztességes és bevallja a jövedelmét, fizessen többet, sőt még többet! Ez az állampolgárokat csak csalásra ösztönzi. A minimáladó bevezetéséről, melyet magam is elhibázott lépésnek tekintek, már sokat nem akarok beszélni, ezt képviselőtársaim megtették. Ez az adófajta sem nem vagyoni, sem nem jövedelmi típus, egy egyszerű tevékenységi adó. A piacgazdaságban ilyen nincs, és attól teljesen idegen elem. Ez a rendelkezés egyébként súlyosan sérti a Kormány által meghirdetett befekte tések ösztönzését. Ha valóban veszteséges a cég, akkor nem lesz miből fizetni adót, ha pedig azért nem fizet, mert visszaforgatja a jövedelmét, és befekteti a vállalkozásába, akkor azt a lépését megadóztatni elfogadhatatlan. Ha már a befektetések ösztönzés ét említem, nem támogatható a külföldi befektetők eddigi kedvezményének fokozatos leépítése. 1994. január 1jétől pedig ezeknek a preferenciáknak a megszüntetése nagyon veszélyes lépés. A magyar és külföldi vállalkozók számára az esélyegyenlőség megteremté se nem a külföldi befektetési kedvezmények eltörlését, hanem a magyar vállalkozók részére is a kedvezmény megadását jelenthetné. A törvényjavaslat a kormányzat részére eseti kivételek engedélyezését helyezte ugyan kilátásba. Az ígéret előre kiszámíthatatla n elemet visz a gazdálkodásba. Normatív szabályozás helyett a szubjektív döntéseknek kedvez, ez pedig a protekcionizmus melegágyát jelenti. Ez a döntés a 70es évek szintjére való visszatérést jelentené, akkor ugyanis az illetékes hatóság döntési jogától f üggött egyegy adókedvezmény engedélyezése. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a befektetési kedv nem elsősorban az adókedvezményektől függ, hanem az ország gazdasági helyzetétől. A mezőgazdaság az iparral együtt padlón van, a bankrendszerünk csődöt mondott, a deficit nő, amely előbbutóbb magunk alá temet. Az infláció tovább növekszik, és így ebbe a gazdasági környezetbe csak az őrült ruház be. Legalább az őrülteket kellene egy kicsit segíteni! Tisztelt Ház! Túlzás nélkül állítom, hogy ebben a Házban már töb bször, százszor elhangzott, hogy szükség volna az államháztartási reformra. Mindez a kormányoldalon süket fülekre talált. Tulajdonképpen megértem a miniszter urakat, minden tárcáért felelős miniszternek az a célja, hogy a költségvetésből kihasíthassa azt a z összeget — és ez minél több legyen — , amellyel a saját aktuális
