Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1703 A hiány másik természete számos olyan negatív gazdasági magatartást hoz mag ával, amelyről itt sok szó esett, és igazán szükségtelen azokat még felidézni, ám ha erről beszélünk, akkor számításba kell venni, hogy az állam rákényszerül bizonyos takarékossági intézkedésekre. (18.30) E takarékossági intézkedésekre kényszerülvé n mindig torzulással tudja a legjobb szándék mellett is a takarékosságot végrehajtani, mégpedig többnyire azok rovására, akik a legcsekélyebb mértékben tudják ellentéteiket és kielégítetlen szükségleteiket konfliktussá formálni, erővé formálni, érdekképvis eletté formálni. S így a rossz gazdasági teljesítmény mellé a szociális ellentétek növekedésének szakadatlan iránya is társulhat. Végül mindezt azért is mondtam, mert hiszem, hogy a legelpártosodottabb világban is egy ilyen óriási horderejű átalakulás idej én elképzelhető egy, a tapasztalatokat összefoglaló, jelenleg éppen a költségvetés tükrében vizsgáló olyan gazdaságpolitikai konszenzus előkészítése, amely keresi és meggyőzően meg is találja azt az archimedesi pontot, amelyről ez az önmagában mozgó és ine rciákat tartalmazó rendszer végre kibillen a maga sodrából és örvényéből, és végül is emelkedő gazdaság lesz belőle. Csak ezt a néhány megjegyzést szerettem volna a jövő évi költségvetéshez elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Lakos László képviselőnek a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A koalíció agrárkoncepciója nélkül kell tárgyalnunk még a negy edik évben az 1994es költségvetésről is. A Kossuth téri agrárdemonstráció végre színvallásra kényszerítheti ugyan a politikai vitanap során a magyar mezőgazdaság helyzetének értékeléséről és agrárkoncepciójáról az illetékeseket, ez az értékelés és ez a ko ncepció azonban ma még nem áll rendelkezésünkre. Ezért — jobb híján — a költségvetés fejezeti indoklása alapján igyekeztem megállapítani, mire kívánják felhasználni a költségvetés milliárdjait. Tisztelt képviselőtársaim! A Kormány 50 milliárd forintot szán az eddig is keservesen megbukott agrárpolitika folytatására. A Földművelésügyi Minisztérium 1994. évi legfontosabb feladatainak ugyanis a következőket fogalmazta meg: "A tulajdonosi átalakulás gyorsítása, az agrárágazat szervezeti átalakulásának végrehajt ása, a kis- és középméretű vállalkozások élénkítése." Az elmúlt három és fél esztendő programja. A Kormány álláspontja ennél azért jobb. A problémák átfogó kezeléséről, a termelésbiztonságról szól elég szűken. Ez azonban nem került be az FM anyagába. Továb b tart tehát a szereptévesztés, még mindig felcserélik a célt az eszközzel. Nem erre van szükségünk. Az országnak hatékony agrárgazdaság kell, a mezőgazdaságban, a falvakban tisztes megélhetés az embereknek, élelmiszerpiac, exportbevételek, végre jogi bizt onság a tulajdonosoknak, a vállakozóknak, az agrárszakembereknek, tisztességes, kiszámítható, a nyugati elvek szerint védett piaci környezet a termelőknek. Ezt várja tőlünk a parasztság, és ezt nem nyújtja nekik ez a költségvetés. Az agrárirányítás tévedés ei már eddig is súlyos károkat okoztak a mezőgazdaságban. Bizonyítékul kiemelem a Központi Statisztikai Hivatal félévi jelentése alapján csak az elmúlt egy esztendő alatt bekövetkezett pusztulás néhány adatát. A mezőgazdaságban 1992. június 30. és 1993. jú nius 30. között 25%kal csökkent a termelés, 33%kal csökkent az export, 22%kal nőtt az import, 26%kal csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, és minden állatfajból csökkent az állomány. Ezek a súlyos statisztikai adatok is bizonyítják, hogy ez az áta lakítás vakvágány, az eddigi agrárpolitika ezért nem folytatható.
