Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
1654 Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy hozzászólásom második részében — lehet, hogy objektív tudatlanságomat elárulva, talán szokatlan gondolatmenet kapcsán — rövid kitekintésre vállalkozzam, egyben a jövő évi költségvetés tervezetén térben és időben túlmutató bizonyos fenntartásaimnak és kételyeimnek is hangot adjak. Meglehet, erre a költségvetés környezetvédelemmel összefüggő fejezetei lehetnek a leg alkalmasabbak. Azok a fejezetek, amelyek a gyakorlatban a környezetpolitika, a politika ezen új ágának alapját képezik. Annak a politikának a megalapozói tehát, amely kéthárom évtizede született meg nemzetközi értelemben, és a későbbiekben a magyar politi kai palettának is részévé vált. Ez a politika a gazdasági, technológiai tevékenység bizonyos fajtáinak és adott mértéket meghaladó formáinak mintegy tagadásaként jött létre, s ez a tény viszonyukat is egyértelműen meghatározza. Ez a poltika vette magának a bátorságot, hogy a gazdaság "mágikus négyszögét", ahol a jelző, mágikus, egyes vélemények szerint finom utalás az egyensúly megteremtésének lehetőségére; szóval a négyszöget, amelyet a szociális tényezők ötszöggé bővítenek, még egy újabb szempontnak, az ö kológiai körülmények próbájának tegye ki. Ezzel eljutunk a hatszöghöz, pontosabban kifejezve a mágikus vagy Rubikkockához, ahol nagy örömünkre szolgál, ha egy oldalon színazonosságot érünk el, mégis egy újabb oldal színazonossá tétele gyakran jár együtt a korábbi siker lerombolásával. Ettől függetlenül nincs más lehetőségünk, hiszen mára világossá vált, hogy gazdasági feladat, cél, stratégia nem határozható meg környezeti cél, feladat és stratégia nélkül, és természetesen megfordítva sem. A hatékony környe zetpolitika számára a mozgásteret ily módon a gazdasági keretek, a környezeti igények oldaláról közelítve jelentős mértékben korlátozzák. És most vizsgáljuk meg röviden, milyen az a gazdasági közeg, amelyet ebből a szempontból meghatározónak kell tekintenü nk. A hazai feltételrendszer, úgy vélem, ismeretes, bemutatásra ezért külön nem szorul. Ám a gazdaság nemzetközi állapota sem ad okot túlzott optimizmusra. Ismeretes és nem kis gondot okoz számunkra, hogy a 24 legfejlettebb ipari ország GDPje a jósolt és várt növekedéssel szemben az idén 23%kal csökken. Az Európai Közösség országaiban hosszú idő óta most először nem növekedik a bruttó nemzeti össztermék. Az első és legtermészetesebb kérdés ennek kapcsán, hogy a korábbi derűlátó prognózisok ellenére mivel magyarázható a több éve tartó jelenség, a gazdasági recesszió, hiszen az őszi előrejelzések minden évben pozitív kicsengésűek. Hazai, rugóra járó közgondolkodásunk közegében az első és legtermészetesebb reagálás az lehet, hogy ezekben az országokban nyilv ánvalóan nincsenek vagy nem jók a gazdasági szakemberek. De az ember mihamar elhessegeti magától a gondolatot, hiszen például csak Németországban 2200 vezető közgazdász kutat, munkatársaik száma kereken 6000, és 80 gazdaságtudományi intézet és kutatási tár saság mőködik. És akkor még nem is említettük a gyakorlatban dolgozó szakemberek seregét. De az ördög tovább incselkedik és azt sugallja, hogy akkor, ha nyilvánvalóan jók a szakemberek, bizonyára a számításaik lehetnek pontatlanok. Persze ezt az eretnek go ndolatot is el kell vetnünk, hiszen a szinte hihetetlen teljesítményű számítástechnikai rendszerek hatalmas arzenálja áll rendelkezésükre. S ekkor juthatunk el a legkeservesebb következtetéshez: a szakemberek jók, a számítások pontosak — ám úgy látszik, a társadalmigazdasági folyamatoknak ezekről a számításokról nincs tudomásuk. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Wirtschaftswoche múlt évi májusi egyik számából címszószerűen idézzek: "A gazdaságkutatók között nincs egyetértés. A beléjük vetett bizalom megre ndülni látszik. A gazdasági modellek egyre bonyolultabbak, prognózisaik mégis egyre kevésbé teljesülnek. A vállalkozók és a politikusok egyaránt azt fogalmazzák meg, hogy a közgazdászok az emberiség fő bajaira valójában még nem ismerik a választ. A gyakorl at és az elmélet közötti szakadék egyre növekedik." Tisztelt Országgyűlés! Ha a gazdasági elméletek között szakadék tátong, csodálhatóe, hogy a valóságos folyamatokat a gyakorlatban a mágikus négyszögben másként közelíti egy jegybank, másként egy pénzügym inisztérium, és ismét másként egy gazdasági minisztérium? Nem értékelhetetlen érve egy kormánynyal szemben, hogy úgymond nem lenne egységes gazdasági
